Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
83 emeletre végig jártuk a várat. Mindenütt sok régiség, melyek a múltba vezetik az embert. Néhol mord arccal tekintettek ránk az Eszterházy ősök, máshol egy-egy csata játszódott le előttünk, melynek emlékei a rablott fegyverek, a zsákmány és a győzelmi lobogók a másik termet díszítették. Az egyik teremben Mária Terézia képe függött, annak emlékére, hogy ez a szoba, ez az ágy fogadta a királynőt látogatása alkalmával. Innen puskák, ágyuk, nyilak, mell vértek, sisakok és dárdák között haládunk végig. Képzeletünk azonban a múltban bolyong. Alig halljuk vezetőnk magyarázatát s csak akkor ébredünk fel álmodozásunkból, mikor a friss levegő megcsapta arcunkat, jeléül annak, hogy vége a látnivalóknak. Még csak a kút van hátra, mely kétszer olyan mély, mint a trencséni várkút, 141 m. A hegyfokról mégegyszer körülnéztünk. Távol, igen távol meg-megcsillant a Fertő, a közelben pedig sűrűn egymás mellett álltak a falvak. Elhagytuk a várost s leereszkedtünk a völgybe, szállásunkra, hol csakhamar elfogyasztottuk a jól megérdemelt vacsorát. Eljött az est s vele együtt a kirándulás legromantikusabb éjszakája, mely igen sok bohóságra adott alkalmat. Helyszín egy hosszú terem; berendezés: szalma és — csak szalma. Itt az anyaföldön töltöttünk el egy egész éjszakát s csak akkor nyomott el az álom, mikor a fáradság lezárta pilláinkat. Kora reggel visszagyalogoltunk Nagymartonba s innen Wiener-Neustadtba utaztunk. Mivel az eső permetezett, csak a katonai akadémiát néztük meg. 10 óra felé Badenbe utaztunk s innen omnibuszon egy órai út után értünk kirándulásunk végcéljára Heiligenkreuzba. Megbámultuk Baden gyönyörű villasorát, festői vidékét, melyet hegyvölgy, erdő mező, a várromok tarkítottak. Heiligenkreuzből csak a ciszterciek rendházát és templomát láttuk. Az egész világon Krisztus Urunk keresztjéből itt van a legnagyobb darab. Ezt is megtiszteltük hódolatunkkal. Két magyar ciszterci theologus üdvözletét is hozzuk, akik teljes odaadással és örömmel kalauzoltak a kolostor csendes falai között. Itt is ebédeltünk s azután kissé szomorodott szívvel váltunk meg a kedves helytől. Visszafelé egy kis zuhanyt kaptunk, de ez a jókedvet nem rontotta ; omlott a szó, folyt a tréfa, hangzott a kacaj, rengett az ének, mindaddig, mig Wienbe értünk. Késő volt már s csak a lámpák fénye mellett láttunk egy keveset a városból s aztán — indult velünk a gözparipa, vissza hazánkba. A kicsinyek közül sokat elnyomott az álom, de legtöbben megtartottuk a virágos jókedvet: mulattunk és meséltük egymásnak a 6*
