Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

84

kirándulás élményeit. A kisértetek órájában érkeztünk meg. Befejezésül egy hosszút aludtunk, átálmodva és átörülve még egyszer a kirándulás örömeit.

Kirándulásunk olyan mint egy szellemi éléstár, melyből év végéig, de még azon túl is táplákozik a társalgás, s melynek kedves oldalai száz és százszor elevenednek meg lelki szemünk előtt ' s lesznek szóbeszéddé folyton változatos s itt ott „bővített“ kiadásban.

Kirándulás Dévénybe. Érseki főgimnáziumunk jun. libán 205 növendékével Hudyma Emil, Martényi Elemér, Németh Imre fog. tanárok és Jurka József, konviktusi felügyelő vezetése mellett kiválóan jól sikerült tanulmányi kirándulást vezetett Dévénybe. Reggel a korai vonattal indultunk Dévény-Újfaluba, innen azután már derült kedvű fiatalságnak való alkalmatossággal, gyalog tettünk meg minden lépést.

Mig a VI. o. javában geologizáltak a dévényi miocén rétegek rejtett betűs kövei, tengeri állatmaradványai közt, az V. o. lepkéket, bogarakat, a IV. osztályúak növényt gyűjtöttek, addig a többi, a „boldogabbik“ rész, fesztelenül futkárőzott a Morva partján. De azután közös sors várt ránk. Homokos, süppedékes utakon indultunk a fáradságot kilátással kárpótoló Kogel-re; itt bozót, cserje közt utat törve végre letelepedtünk s kakukfűvel s kék hegyi búzavirággal telenőtt, zöldbársony térítőről ettük meg saját étlapunk szerint magunkkal hozott elemózsiánkat. Mint a méhek, úgy lepték el a tanári hátzsákot az élelmes diákok; nem is csalódtak, mert nem várt meglepetés, 5—6 kiló savanykás cukor, pár száz drb. szafaládé került ki belőle.

Testben, lélekben felüdülve, a naptól pirosra festve, virágos kalappal, sapkával, újabb örömek után indultunk. De jól megjártuk. Valóságos Odysseiát kellett végigjárnunk. Ének, tréfa, beszéd annyira lekötötték a figyelmet, hogy egyszer csak a hidegkúti faluvégen vettük észre gyászos tévedésünket. Hogy azonban a gyászt mérsékeljük, a kertek ropogós cseresznyefáira sandítottunk és lesve vártuk az alkalmat, hogy valahol cseresznyeszüretet csaphassunk. Lett is ; 10 krajcárért sipka, kalap megteltek, de újra ráfizettünk, mert 60—70-en újból utat tévesztettünk. Egy órai késéssel érkeztünk a dévényi vár alá, hol az asztal örömeit sebtiben kiélvezve egy perc alatt a Morva vizében kerestüuk szellemibb élvezetet. Csónak, ladik csakúgy fehérellett a sok tornavizsgás diáksapkától, majd fürdés következett; a partot változatos kosztümök szegélyezték, a vízből 200 diákfej kandikált ki.