Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

82

melyet a díszkocsiknak hosszú sora követ; köztük van a szakács és a szabókocsi is.

Egy másik teremben az új fajta hintók és szánkák nagy serege állott. A paripákat nem láthattuk, mert a hercegi család jelenleg Eszterházán tartózkodik. Ámde százszorosán kárpótolta e hiányt a park és a melegágyak megtekintése. Mintha a mesék világába jutottunk volna. Az évszázados iák alatt gondozott útak vezetnek, a pázsiton pompás virágok illatoznak, lágyan csobog a szökőkút s a lombok között édesen csattog a fülemüle, fütyül a rigó. Csodálkozással párosúlt bámulattal érkeztünk a melegágyhoz és az üvegházakhoz. Beléptünk. Az elragadtatás hangja lebbent el valameny- nyiünk ajkáról. Az első pavilion tropikus égőv alá röpített: a pálmák közül ki-kibukkantak az exotikus virágok bóbitái, odább fé~ lig érett ananász csüggött a fán s az utolsó pavillonban hatalmas, teljesen érett szőllőfürtök lógtak a melegágy tetejéről. Kisértett az ördög, hogy Ízleljük meg, de ellenállt a becsület; no meg a tanár urak is a hátunk megett álltak.

Gyönyörködve jártuk végig a parkot, melynek immár végére értünk.

Kismartonban még csak egy érdekes látni való volt, a kálvária. Teljesen eltérőleg, emeletszerűen, egy toronyba van építve az egész s élethű szobrok alkalmas környezetben elevenítik meg a világ Megváltójának szenvedéseit. Ezalatt lassan ráborúlt a homály a városra s mi ekkor álltunk a keleti kérdés előtt, hogy t. i. hol fogjuk tölteni az éjszakát

Szinte a gondviselés küldött uíunkba egy kedves testvért, aki oly annyira „kedves“ volt, hogy egy csoportnak biztosított éjjeli szállást. így azután, szétoszolva kolostorokban, a fele Kismartonban maradt, a másik rész előre utazott Sopronba, hová reggel mi is követtük őket. Futólagosán megtekintettük az egész várost, ahol az Üdvözítőről nevezett szüzek kiváló vendégszeretetét élveztük, kiknek ezúton is hálás köszönetét mondunk.

Délben elhagytuk Sopront s pár órai utazás után Nagymar - tonba érkeztünk. Innen mindenki saját „kettős fogatán“ utazott 5 negyedórát, míg elértük a fraknói vár tövét, hol már várt ránk a katonásan főzött ebéd, melyet farkas étvággyal fogyasztottunk el. Ebéd végeztével felkapaszkodtunk az Eszterházyak ősrégi várába. Néhány verejtékes perez után ott álltunk az óriási vár fala alatt, melynek kapujában komikus komolysággal járkál fel s alá, a régi gránátosok ruhájába bujtatott silbak. Szobáról-szobára, emeletről-