Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

18

Kegyeletes szeretettől dobbant meg szivünk, mikor az ő nemes, jó szivétől búcsúznunk kellett. Könny fakadt szemünkben, mikor távozott körünkből az, aki annyi könnyet szárított fel nagylelkűségből. Nyomában a bála és megerősödött hitélet örökké feslő virágai sarjadjanak. Imádkozzunk, hogy egykor a mennyei Jeruzsálem kapuján dicsőséges legyen bevonulása.1)

Ő'maga classikus latínságú gyönyörű levélben búcsúzott el paptársaitól, bocsánatot kérve egyenkint és összevéve mindannyitól az esetleg okozott keserűségért, mert ezt célzatosan, tudva, szántszándékkal nem tette,* 2) előtte nem a megtorlás, hanem a szent ügy lebegett.3)

A nagyszombati kerületi papság pedig 1901. október havában Esztergomban kereste fel szeretett, volt érseki helynökét és Pongrácz Adolf gróf, c. püspök, vágújhelyi prépost tartotta a búcsúbeszédet, melyre meghatottan válaszolt. A Fürdő vendéglőben díszebédet adott a megjelent papság tiszteletére, melyen az esztergomi főkáptalan tagjai is résztvettek.

‘) Nagyszombati Hetilap 1901. 31. szám. Üdv a távozónak. Marton József.-) „Pariter tametsi gravi munere functus neminem Vestrum scienter, studio proin et data opera provocaverim ad iram, Iaeserimque fraternam charitatem, si tamen cuipiam Vestrum gravis accidissem . .. spero cuncta haec a singulo Vestrum fraterna erga me charitate hoc valedictionis momento plenae oblivioni traditun iri, siquidem pari dilectionis affectu paiatus sum et ego omnibus veniam dare. (1901. julius 31-én a papsághoz intézett búcsúleveléből.)

3) Quamvis enim fuerim copia agendorum de anno in annum magis magisque gravatus, semper tamen lubenti animo subivi hos labores, quippe quibus nil aliud cupiebam consequi, nisi promovere pro modulo virium gloriam Dei, bonum Ecclesiae et fidelium . . . (U. o.)