Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
19 Jótékonysága és végrendelete. E földön, melynek minden egyes rögéhez a nehéz munka véres verejtéke tapad, az ember a mindennapi kenyér megszerzésének ezerféle küzdelmei közepette nem egyéb lenyűgözött rabszolgánál. Itt is, ott is látjuk az inségfa- csarta keserű könnyeket s halljuk a nyomorral küzdők szivettépő sóhajait. Látta e könnyeket s hallotta ezen sóhajokat a megboldogult is és szivében megmozdult a részvét érzete azon felebarátai iránt, kik nap-nap után azzal a gyötrő kérdéssel hajtják nyugalomra gonddal terhes fejüket : mi lesz holnap ? S ő sietett felszárítani a könnyeket, eloszlatni az aggodalmat. Ezen jótékonyságaival azonban nem dicsekedett, nem hivalkodott. Ily címen nevével a lapok hasábjain ritkán találkozunk. Azonban a halála után napfényre került sok-sok nyugta s köszönő sorok fényesen bizonyítják adakozó voltát. Jótékony szivéről tanúságot tesz egyébiránt végrendelete is, de egyben szigorú egyliázias felfogásáról is. Életében mindig hangoztatta, hogy, amit az egyháztól kapott, azt az egyháznak fogja visszaadni. így is tett ! Mintegy 120 ezer koronát kitevő különféle alapítványokon kiviil hátralevő tetemes vagyonát az esztergomi, malackai és nagyszombati szegényeknek hagyta: ők az általános örökösök. Az alapítványok közül különösen említést érdemel az a 20 ezer korona, amelyet a harmadik egyetemre hagyott, amelyet Pozsonyba óhajtott. De legkivált az a tíz ezer 4. 2*
