Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

13

iáig. Erről tanúságot tesznek Hidasynak Szilányihoz intézett levelei, amelyek telve vannak a leggyengédebb, leg- odaadóbb szeretettel. Különösen sűrű volt e levelezés akkor, amikor Hidasy miniszteri osztálytanácsos volt, Szitányi pedig Simor udvari papja.

Kiváló baráti ragaszkodással viseltetett még Farmady Martinián szt. Ferenc-rendi áldozárhoz, aki szintén tanára volt a nagyszombati érseki főgimnáziumnak. Vele beutazta Olaszországot, Németországot és az ausztriai tartományokat, bőséges tapasztalatokra téve szert. Később pozsonyi kanonok korában újból összejött egykori kedves tanár- és utitársával Pozsonyban, ahol a régi, benső barát provincialisi minőségben működött. Naponkint lehetett őket látni, mikor együtt végezték sétáikat.

Az oktatásnak, népnevelésnek mind haláláig kiváló harcosa, felkarolója volt. Bár nyilvánosan nem szeretett szerepelni, nagyszombati érsekhelynöki állásában mint a nagyszombatvidéki róm. kath. tanítóegyesület diszelnöke, a nagyszombatvidéki rk. tanítóegyesület közgyűléseit mindig egy-egy elragadó beszéddel nyitotta meg. E tanítói közgyűléseken hangoztatott eszméi, amelyek a katholikus lapokban is megjelentek, (pl. az 1900. október 25 iki közgyűlésen »De La Salle szent János padegógiája« a Katholikus Tanügyben és külön lenyomatban is megjelent) megtermelték a legáldásosabb gyümölcsöt: a hazafias és vallásos lendületet.

Erre vonatkozólag a következőket olvassuk a nagyszombatvidéki római katholikus népnevelők egyesületének 1900. évi közgyűlése alkalmából felvett jegyzőkönyvben: »A diszgyűlés előtt a tagok Kölcsey hymnuszát énekelték, melynek elhangzásával következett méltóságos Szilányi Fe