Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907
27 örömeiben is részt vegyünk. „Jó étvágyat“ senkinek sem kellett kívánni, az volt mindenkinek, számitottak is rá a jó anyák és kosztos asszonyok, már előző napon, mert mindegyikük asztalt is terített csak úgy hevelnyéből, az üres tarsolyból meg a födeléből, a cipót, kalácsot, pecsenyét rárakta, végre két „naranccsal“ a módját is megadta. Hogy megnyíltak most a szivek s mcgeredtek a nyelvek, miután éhét. szóraját kiki elverte; de a sok beszédnek kürtszó vetett véget s csapatunk a takaros sváb községnek tartott, melynek minden háza gyümölcsösben áll, majd a templom felé, melyben a csúcsíves épitkezés emlékeire hivtuk fel kirándulóink figyelmét. Déllájban a Budapestről jövő ,,Iris“ hajóra szállva búcsút mondtunk Dévénynek s vele néhány órára hazánknak is. A mint hajónk a határt elhagyta, a feslői dévényi romok felé fordulva a „Szózatot“ énekeltük, mit a hajó külföldi közönsége is nagy tetszéssel s tisztelettel fogadott. A hajó parancsnokának szívességi) folytán félharmad osztályú jegyeinkkel az I. helyen foglalhattunk helyet s ismét alkalmunk nyílt egyik legszebb és legmodernebb, comfort tekintetében a rajnai hajókat is felülmúló dunai gőzösünk kényelmes berendezését tanulmányozhatni. Utunk Deutsch-Alten- burgba vezetett, hogy Carnuntum, régi római municipiumnak romjait és hires Múzeumát megtekintve történeti ismereteinket a közvetlen szemlélettel bővítsük s mélyítsük. A Mark Aurel római császár idejében fénykorát élt Carnuntumnak történetével már előzetesen foglalkoztunk, úgy hogy most feszült érdeklődéssel szemléltük a „Museum Carnunticum“ régiségeit, dicső múlt tanúit. A Múzeum igazgatója fáradhatatlan buzgalommal s szívességgel kalauzolt minket a muzeum érdekeltségei közt, nevezetesen a Mithrat szentélyre, annak jellegzetes relietképére s oltárára, majd a különböző szobrokra, római háziszerekre, ékszerekre, pénzekre, fegyverekre, a ritkán található gyűrűs páncélra, továbbá a római világból fennmaradt néhány megszenesedett kenyérre hívta fel szakszerű magyarázattal figyelmünket. Csaknem másfél órát töltöttünk a klasszikus ókor eme beszédes emlékei közt s gazdag régiségtani imerettel indultunk a régi castrum és amphiteatrum megkeresésére. Útközben azonban a jó Durkovics bácsi árnyékos hársai alatt ütöttünk tábort s Ifjúságunknak most alkalma nyílt német tudását dokumentálni. Félreértés nem volt, mert Durkovics bácsi és szolgálatkész fiai mindenkit megértettek s tanulóink viszont megerősödtek azon büszke öntudatban, hogy többet érnek a csak svábul tudó sógornál. A
