Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907

28

délutánnak még hátralevő részét a hőn óhajtott dunai fürdésre, majd Hainburg városának megtekintésére fordítottuk. Minthogy újabban egyre sűrűbben halljuk, hogy az iskolát és hadsereget közelebb kell hozni egymáshoz, célszerűnek véltük, a különböző gyárak el- mellezősével ifjúságunkat acs.kir. Pionierkadettenschule-be hevezetni. A fiúk szívesen is vállalkoztak erre, hiszen ép az ö korukban szokás a katonaélet iránt lelkesedni, ha fényeskardu hadapródokat látnak, bennük is kél a vágy: ,,bárha én is köztetek lehetuék“. A kadettiskola őrnagya s parancsnoka a legnagyobb készséggel adta meg az engedélyt az intézet megtekintésére s vezetőnkül a szolgálattevő főhadnagy tanárt rendelte. Csakhamar észrevettük, hogy vezetőnkben a sablonos katonatiszti műveltségnél jóval több leledzik, hogy az előzékenység nemcsak külső máz, hanem finom lélek s igazi tudás az alapja. Megfordultunk az intézetnek csaknem valamennyi helyiségében, a csúcsíves stílben épült kápolnában, a freskókkal díszített gazdag könyvtárban, a hálótermekben, fegyvertárban, a physikai és vegytani laboratóriumban, a „Modell“ teremben, az étkezőben s konyhában, kaszinóban s fürdőben bámulva mindenütt a ragyogó tisztaságot. Mennyire épültünk azonban, mikor a nappali tanszobákba is tekinthettünk s láttuk, hogy a hadapródok komolyan tanulnak, hogy igen complikált geometriai és mathema- tikai példákon dolgoznak. Láttuk Írásbeli dolgozataikat és rajzaikat, melyek bármely technikusnak is dicséretére válnának. Épültünk nemcsak kötelesség, hanem tisztesség tudásukon is, mellyel tanáraik s elöljáróik iránt viseltettek s ifjaink ismét meggyőződhettek róla, hogy ily szép gyümölcsöket csak a szigorú fegyelem teremhet. A kadetiskola physika tanára végül kedves meglepetésben részesített minket, a physikai tanteremben a Röntgensugarakat mutatta be igen világos magyarázat kíséretében. Már estéit búgtak a hamburgi gyárak dudái, midőn hálás szívvel és dörgő „éljen“-nel búcsúztunk katona kollegáinktól s hajóra szálltunk Pozsony-felé. A hajó vendéglőse jó magyaros guly ással várt már s mig vacsora után tűnődve szemléltük a régi falaival s tornyaival festő ecsetjére méltó ezeréves Hamburgot, melynek birtokáért a századok hosszú folyamán avarok, magyarok és németek, majd Corvin Mátyás is versenyeztek. Pozsony alá értünk. A hajóállomásnál a pozsonyi kir. kath. főgimnázium három tanára, Varga Iván, dr. Schiff és Hegedűs urak fogadtak s az ö szives vezetésük mellett indultunk a vasúti állomásra, megtekintvén útközben a Mária Terézia szobrot s a nevezetesebb középületeket. Éjfél felé járt az idő, midőn csendes kis városunkba