Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907

26

egyéb nevezetességeit tekintettük meg. Délután 5 órakor általános pihenés s képes lapok Írása következett, 5 órakor egy kedvesen töltött nap emlékével tértünk vissza ősi városunkba.

Tanulmányos kirándulás Dévénybe. Carnuntum és Hamburgba.

Junius 3.-kának veröfényes napját derekasan használta fel intézetünk IV. és V. osztálya Dr. Fallenbüchl, Martényi, Húgai és Schreiber tanárok vezetése alatt. Alig villant meg a hajnalpirja városunk ódon falain, már is talpon volt több mint száz diák, hogy a korai pozsonyi vonatról le ne késsék, mert hat órakor már az ősi koronázó város Dunaparlján kellett lennie, hogy hajón folytassa útját Dévénybe. A fejedelmi szőke Duna és annak keblét repesztö „Léda“ gőzös ifjúságunknak -— melynek nagy része a Dunát is alig látta, hajón meg épen nem ült — különös élvezetet nyújtott. A pozsonyi révkapitány, Bozó Aladár úrnak, intézetünk egykori hálás növendékének, jóvoltából diákseregünk nyolcanként szállhatott le a hajó gyomrába, hogy az egész hajótestet mozgató géppel közelebbről is megismerkedjék. Másfél órai út után hajónk a festői dévényi romok alján, hazánk kapujában kötött ki. „Fel az Árpád- emlékhez“ hangzott el a jelszó s a lelkes csapat négyes sorban vonult fel a hajdan bevehetetlen várhoz, melynek romjain B’allen- büchl dr. tanár lelkes beszédet intézett az ifjúsághoz. Megelevenítette a romban heverő vár fényes múltját, majd a honi föld szere- tetére buzdított, „Tanuljatok, dolgozzatok, küzdjetek“ — igy fejezte be szavait — „a honi földért, édes hazánkért, hogy Árpáddal egy sorban mi is hatalmas „Megálljt“ kiálthassunk azoknak, kik felé Árpád néz, a németnek és szlávnak, de mindazoknak is, kik édes hazánk egységét, belbékéjét, ősi hitét és erkölcseit bármiképen veszélyeztetik.“ A lelkes szózat szinte önkénytelenül a „Hazádnak rendületlenül“-t váltotta ki a tanulók szivéből, melynek elhangzása után Glaser D. IV. oszt. tanuló az obeliszk talapzatán Árpád imáját (Bálák futásából) szavalta el J Kiinda Kálmán IV- o. t. „Búvár Kund“-ot; Lábady V. o. t. a „Szózat“-ot, Csizmazia Ferenc V. o. t. „A hazáról“ c. költeményeket szavalták. A Hymnus és Kossuth nóta zárták be a hazafias ünnepélyt, melynek kedves emléke soká fog élni diákjaink szívében. A várromok, az Árpádemlék beható megtekintése után a táj szépségeiben gyönyörködtünk, majd a Morva partjához tartottunk, hogy ennyi szellemi élvezet után az élet prózai