Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907
8 önkényének az eljárása, amely csak kompromittálhatja azt az irányzatot, amelynek érdekében fölszólal. Ilyen pszikologiai hátteret sejtet az a fejtegetés, amely füzetkénk elsó' lapjain olvasható és amely megírásának is tulajdonképeni alapját képezte. A füzetke ugyan tiltakozik az elfogultság ellen és teljesen objektivnek mondja magát; az axiómákat is »első sorban a tudomány nevében támadja.« Csakhogy ahhoz nem kell sok lélektani ismeret, hogy az ily apriorisztikus alapon indult fejtegetés »objektivitását« kellő értékére szállítsuk. Az ember mindent a saját alapfelfogásának szempontjából néz és értelmez, mindent az előre kitűzött célhoz szab, nagyon természetes tehát, hogy a legegyszerűbb tételeket is könnyen ferdén fogja fel és értelmezi, ha kitűzött céljának ez megfelel. Erre épen a jelen füzetke a legvilágosabb példa. Akárhány helyen oly nehézségek ellen küzd, amelyek nem is léteznek, oly állításokat igyekszik megdönteni, amelyeket senki nem mond és amelyek ilyformán csak a füzetke pre- disponált agyában születhettek. Ugyancsak ennek az elfogultságnak kell a rovására írnom azokat az elemi tévedéseket is, amelyekben a kis füzetke bővelkedik. Az elfogult ész mindent, amit olvas, hall, a maga céljai szempontjából Ítél meg. Igen könnyen történik tehát, hogy az elfogultság hatása alatt egészen ferdén, félreértve fogja föl a dolgot. Mivel azonban felfogása céljának nagyon megfelel, nem is jut eszébe arra gondolni, hogy tán tévedésben van és azt meg épen nem tartja szükségesnek, hogy bővebben utána nézzen és alaposabb információkat szerezzen. Sőt odáig megy saját gondolatai védelmében, hogy mindenkit rövidlátónak, értelmetlennek kész nyilvánítani, aki esetleg tévedésére figyelmezteti ; sőt mondhatom, ha valaki kimutatná, hogy az egész tudomány a dolgot máskép értelmezi, készebb azt mondani,
