Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907

9

hogy az egész tudomány téved felfogásában, mint állításaitól elállni. Hiszen minek törte volna magát annyira ezen állítások cáfolásában, ha most kisülne, hogy ezek nem is léteznek.

Hogy az egyes tételek helytelen fölfogásából sok fogalomzavar, egyes terminusok egészen téves értelmezése és összezavarása következik, szinte önként érthető. Az ilyen elfogult agy ugyanis, amely tele van a saját szisztémájával, nagyon hirtelen »fog fel« mindent, a legnagyobb gyorsasággal helyezi be rendszerébe az új tételeket és fogalmakat oly módon természetesen, hogy minden a legpompásabban összevág és minden nehézség megoldása villámgyorsan megy végbe. Hogy e villámgyorsaság mellett az új fogalmak preciz felfogása, kialakulása nem lehetséges, és hogy ilyenformán nem az objektív nehézségek és fogalmak állíttattak be, arra ugyan ki érne reá gondolni. De meg hogyan is volna ez lehetséges, mikor minden oly pompásan klappol.

Mindezekre elég számos példát fogunk látni lejebb a részletes magyarázatoknál.

Ugyancsak az elfogultságból magyarázható, hogy fü- zetkénk »nagy« dolgokat tart szem előtt, rendkivül »mély« igazságok érdekében szólal fel és így az elemi, egyszerű dolgokat nem is veszi észre, de nem is méltatja kellő figyelemre. Csoda-e akkor, hogy pl. az erő és energia fogalmát egymással minduntalan felcseréli, hogy a testek tehetetlenségét azok könnyebb vagy nehezebb elmozdíthatóságában látja stb? Hogy azután az ily »csekély« tévedéseken alapuló rendszer »mély« gondolatai mennyit érnek, azt csak az objektiv szemlélő Ítélheti meg.

Úgy látom, hogy a »nagy gondolatok« a fogalmak preciz fölfogása és megkülönböztetése alól felmentik az embert, legalább füzetkénk ezen a véleményen látszik lenni, mikor csak »kiskaliberű fizikusoknak« tartja azokat, akik a megkülönböztetésekre súlyt fektetnek, »mivel a természeti