Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1907
7 A mondatokból már is következik, hogy füzetkénk nem jár el helyesen, mikor azért keres bizonyítékokat a fizikai axiómák ellen, mivel azok neki kényelmetlenek. Sokkal természetesebbnek tűnik föl nekem az a gondolatmenet, hogy ha a theologia egyes tételei látszólagos nehézségekre bukkannak a fizika tételei miatt, akkor talán azok fölfogása, értelmezése tán kissé korlátolt vagy helytelen és ha már föltétlenül hibákat kell keresni, keressük azokat a magunk környezetében, azon a területen, ahol otthonosak vagyunk, ahol magunkat ellenőrizni képesek vagyunk. Tágítsuk és igazítsuk fölfogásainkat, tökéletesítsük fogalmainkat és a látszólagos nehézségek talán így könnyebben lesznek eloszlathatok. De elfogult fővel berontani egy egészen ismeretlen tudományos térre és ott rögtön a szilárd alapokat akarni tövestül fölforgatni, oly eljárás, amely a legnagyobb botlásokra vezethet. Hisz egyetlen szó vagy kijelentés, amely elárulja, hogy e téren tapasztalatlanok s járatlanok vagyunk, összes erőlködéseinket, »bizonyításainkat« nevetséges színben tüntetheti föl és azt a rendreutasítást provokálja, hogy: sutor ne ultra crepitam! Az ily kényelmi szempontoktól befolyásolt aprioriszti- kus eljárás ellen azért is kell tiltakozni, mert ha ez válnék irányadóvá a tudományban, ugyan kevés objektiv igazságra számíthatnánk, a gondolkodás terén való haladás meg épen megakadna. Ismerek embereket, akik ugyanebből az álláspontból indulván ki, egyszerre kaszával és dinamittal szeretnének elsöpörni minden modern fejlődést és az összes gondolkozó nagy szellemeket, akik az emberiség fejlődését szolgálják, mert így aztán kényelmesebben lehetne az emberekeket »jó« irányban tartani és az élet kevesebb komplikációval járna. — Hát hisz ez is álláspont, de ez azután ne várja, hogy résztvevő mosolynál egyébre is méltassák. — Az ily 'apriorisztikus eljárás a kényelemszeretet
