Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1906

2

A jelen év márciusában jelentette egy olasz csillagász, hogy egy általa felfedezett üstökös iszonyú sebességgel Földünk felé tart és vele valószínűleg összeütközik. A napilapok szétvitték a hírt izgató és szenzációs magyarázatok kíséretében; némelyek egyenesen megjövendölték a világ végét.

Megjegyzem hogy a Földnek ily gyors elpusztulása alig lehetséges, mert csillagászati tapasztalat szerint bolygók nem véletlenségből, hanem elöregedés miatt halnak el mint ezt a Hold igen szépen mutatja. Az összeütközés valószínűsége — mondja Kövesligethy — nem nagyobb mint azé, hogy vak ember levegőbe lőve madarat találjon.

De feltéve az összeütközés tényleges bekövetkezését, vizsgáljuk meg e ténynek mily következményei lennének; valóban elpusztulna-e a világ a rajta lévő szerves élettel együtt, vagy csak egy nagyobb szabású katasztrófával mint a vízözön állanánk-e szemközt.

A világ szó alatt mindig Földünk értendő s ennek megsemmisülése nem jelentheti a mindenség végét, mert Földünk a naprendszernek csak kisebb bolygója s mivel a mérhetetlen világűr temérdek ily naprendszerrel bír azt mondhatom: »A világon számtalan világ van.« Egynek pusztulása vagy születése a mindenség képét észrevehetői eg nem változtatja.

Előrebocsátom hogy Földünk üstökössel már többször találkozott. Az első ilynemű katasztrófa melyről tudomásunk van, valószínűleg Noé idejében történt; Whiston ugyanis a vízözönt üstökössel való összeütközésnek tulajdonítja.

Hogy ily feltevés nem légből kapott agyrém, azt Lalande is megerősíti mondván: »Az ismert üstökösök közül nyolc volna képes a Föld közelébe jutva reá olyan nyomást gyakorolni, mely a tengereket kiemelné medreikből és a Földgömb egy részét vízbeborítaná. Okot e kijelentésre az 1773-iki üstökös adott. A megrémült Páris