Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905

32

ébresztették a kis fiúban a mélységes vallásos érzést és a papi pályára való hivatást. Ez természetesen csak erős- bödhetett benne, mikor oly gyakran látta a meczénás püspököt, az őt környező kiváló egyházi férfiakat és a reményteljes papnövendékeket az ő ártatlanságra emlékeztető kék ruhájukban. Ha ez a rokonszenves levitasereg ablakuk előtt elvonult, hányszor sóvárgott ilyenkor lelke: »Oh ha én is köztetek lehetnék« . . . Szive vágyát meghallgatták gondos, magyar szellemű iparos szülei és a piaristák jóhírű gymnasiumába járatták és tőlük telhető igen gondos nevelésben részesítették; különösen a fáradhatlan és munka- képességben, becsületességben példány szerű apa, mert jó édes anyját már öt éves korában elvesztette. Most már rajta múlt, hogy szülei áldozatkészségéhez méltónak bizonyuljon. Nagy szorgalommal tanult tehát a hazafias piaristák lelkes vezetése alatt és mire elvégezte az algymnásiumot, tanárai Esztergomba ajánlották a derék és tehetséges ifjút. Mint a primási megye papnövendéke először Pozsonyba küldetett az »Emerikanum«-ba, majd Nagyszombatba a bölcseleti tanulmányokra. . . Ezek végeztével három év múlva Esztergomba került a hittudományok hallgatására. Buzgó tanárok és lelkes társak vették őt körül. Tanárai voltak a nagyhírű Zalka János, Hatala Péter, Toldy János, theol. kapacitások. Csak néhány esztendeje újra megalakult e papnevelő intézetben a magyar egyházirodalmi iskola. Mindenki, tanár és tanítvány igyekezett szabad perceit ennek az önképző körnek szentelni, hogy szóval és tollal küzdhessen egyháza érdekében; de azért is, hogy a latin nyelvű tanulmányok mellett, az édes hazai nyelvet művelje. Ok is lelkesedéssel vallották, hogy »Nyelvében él a nemzet!« »Magyar vagyok, tied vagyok hazám.«

Kőhalmi e lelkes társai közt is kitűnt. Már mint fiatal papnövendékek tizen, egy kis irodalmi társulatot alakítottak önmaguk között és buzgón művelték az irodai-