Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
27 műveiben keresendő, kiknek az Istenről, a lélekről s az emberi kötelmekről szóló fejezeteit tanulmányozván, azokat átvette s felhasználta. Feltűnő, hogy Seneca ethikai aranyigazságai között sok olyan tan van, ami a szentirásban is föltalálható, seme ethíkája sokkal világosabb s igazabb, mint bárki másé a régi filozófusok közül. Sokan azt úgy magyarázták, hogy föltették, miszerint Seneca ismerte a keresztény vallást;’) sőt nem hiányoztak olyanok sem, kik állították, hogy Seneca szent Pál apostollal találkozott és vele beszélt is.* 2) Ezen találkozást hihetővé teszi azon körülmény, hogy szent Pál apostol éppen abban az időben tartott Pómában a keresztény gyülekezetekben szent beszédeket, mikor Seneca tekintélye és befolyása legnagyobb volt a császári udvarnál. Ez utóbbiakat megerősítette felfogásukban ama körülmény, hogy maguk a szent atyák is így nyilatkoztak. Seneca nevét dicsfény övezi már akkor, amikor a kereszténység a római birodalomban hóditó útjára lép és az egyház tanítói mint Tertullian,3) Lactantius4 5) és szent Ágoston6) a pogányság elleni küzdelmükben figyelmesek lesznek azon fegyverekre, amelyeket Seneca müvei nyújtanak. Szövetséges társuknak tekintik a pogányság elleni harcaikban hiszen ő maga is üldözte a pogányságot s így komolyan hivatkozhattak tekintélyére a kereszténység üldözőivel szemhen. ') Schöll: „Histoire de la litterature Romaine“. 1815. II. 445. 2) Kreylier: „L. Annäus Seneca Bezieh, zum Urchristentum“ 1. 68 3) Tertullian in „libt. de anima“ cap. 20: „ .. . ita Seneca noster; qui secundum christianos sentit“. 4) Lactantius Divinarum Institutionum liber 1. De falsa religione cap. 5: „Annaeus quoque Seneca, qui ex Romanis vel acerrimus Stoicus fuit, quam saepo summum Deum merita laude prosequitur“ . . . 5) S. Augustinus in Epist. 153 ad Macedonium in fine cap. 14: „ . . . Merito ait Seneca (qui temporibus Apostolorum fuit, cuius etiam quaedam ad Paulum leguntur apistolae) omnes odit, qui malos odit, Et tamen diligendi sunt mali, ut non sint mali“,
