Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905

22

felebarátja megrontására ingerli, s azt fogod találni, hogy a remény, az irigység, a gyűlölet, a félelem, a megvetés. Mindezek közt oly annyira igen-igen jelentéktelen a megvetés, hogy sokan alája, mintegy védő födél alá rejtőzködnek el. Aki valakit megvet, kétségtelenül rálép, de áthalad rajta. Senkisem árt egy tőle megvetett embernek kitartóan és számítóan. A gonoszok reményét el fogod kerülni, ha semmi olyasmid nem lesz, ami másnak gonosz vágyát fölingerelné, ha semmi kiváló valamid nem lesz. A kiválóságra vágynak ugyanis, még ha kevéssé ismeretes is. Az irigységet pedig úgy fogod elkerülni, ha nem tolakodói mások szeme elé, ha javaiddal nem kérkedel, ha tudsz csendben örülni. A gyűlölet vagy sértésből ered, s ezt úgy fogod kikerülni, ha senkit sem ingerelsz fel; vagy ok nélkül támad, a melytől meg fog védeni az általános emberi érzés. Arra vonatkozólag, hogy félelmetes ne légy, kezeskedik érted egyfelől középszerű vagyoni állapotod, másfelől szelíd jellemed. Hadd tudják az emberek, hogy te olyan valaki vagy, akit veszedelem nélkül sérthetnek; könnyen és biztosan meg- engesztelhetőnek kell lenned. A megvetés van még hátra, amelynek mértéke a saját hatalmában van annak, aki maga szerezte magának, akit azért vetnek meg, mert ő maga akarta, nem azért mert kellett. Ennek kellemetlenségét elriasztják a szépműszetek és az olyanok barátsága, akik valamely hatalmas embernél hatalommal bírnak, akikhez csatlakozni igen, de hozzájuk kötni magunkat nem hasznos, nehogy az orvosság többe kerüljön, mint maga a veszedelem. He semmisem használ úgy, mint visszavonultan élni és másokkal a legkevesebbet, magunkkal a legtöbbet beszélni. Van a beszélgetésben bizonyos édesség s ez belopja és behízelgi magát s épúgy, mint a részegség vagy a szerelem, föltárja a titkokat. Senkisem fogja elhallgatni azt, amit b a 1-