Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
8 Az ember viszonya az Istenhez.1) Az ember és Isten viszonyáról beszélvén az első kérdés: van-e Isten? Hogy van Isten ezt nemcsak az összes görög bölcselők tanították, hanem Cicero* 2) állítása szerint nem volt soha s nincs is nép, vagy nemzet, amely ne hitt volna, vagy ne hinne az Istenben. Aristoteles azt mondja: »Ha azok az emberek, kik idáig a föld alatt laktak, a mi földünkre jönnének és látnák a gyönyörű napot, a mérhetetlen felleget, a szelek dühöngését, a megszámlálhatatlan csillagokat, melyek az égboltot ékesítik, a holdat, ennek töltét és fogytát s örök mozgásainak változatlan szabályszerűségét: kételkednének-e, hogy egy nagy Isten létezik s ezek az О művei.«3) Bölcsünk szerint az egész mindenségben szemlélhető csodálatos változatosság, szépség és rend megcáfolhatatlan bizonyíték arra nézve, hogy mindez nem lehet a véletlenség műve, hanem kell lenni valakinek, ki a természetnek mozgásait kormányozza. Mert lehetetlennek tartotta, hogy az égi testek s mindazok a dolgok, melyekben örök törvény- szerűség mutatkozik, valami emberi lénynek legyenek művei, vagy épen esetleg csak úgy maguktól keletkeztek légyen. Sőt inkább vitatta, hogy mindezek a dolgok okvetlenül feltételezik egy magasabb rendű lénynek létezését, működését, aki nem más mint az Isten. ’) Seneca, Natur quaest. prolog.: „Equidem tunc rerum naturae gratias ago, cum illam non ab hac parte video, qua publica est, sed secretiora eius intravi eum disco, quae universi materia sit, quis auctor aut custus, quid sit Deus, totus in se intendat an ad nos aliquando respiciat, faciat quotidie aliquid an semel fecerit, pars mundi sit, an mundus etc. . . .“ 2) De natura deorum I. 16. 3) Idézve Cicerónál De nat. deorum lib. II. 37. I.
