Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
39 Vissza hozzá! A távozás tőle — bűn, csalódás, fiaskó, nyomor!*) 7. §. Hogyan gondoljuk mi. Nem részletezve, hanem csak általános vonásokban előadjuk, hogyan gondoljuk mi a közölt vallássos alap- és vezéreszmék megvalósítását az iskolai nevelésben. Rövid válaszunk : nem másként mint a hogy azt pl. Armstrofl W. és a berlini protestáns tanügyi konferenczia 1890-ben előirányozta. Csakis azt tesszük még hozzá, hogy a jelzett vallásos eszméknek nemcsak elméletileg, hanem még inkább gyakorlatilag kell áthatniok a nevelendők gondolat-, érzelem világát, belső akaratelhatározásaikat és külső cselekedeteiket. Még a 99 %-os katholíkus, még a „rajongónak“ csúfolt jezsuita sem követelhet és nem is követel tényleg több befolyást a vallásnak a nevelésbe — mint a mennyit az említett protestánsok előirányoztak. Hazánk egyik jeles paedagogusa a vallás befolyását az iskolai nevelés rendszerébe -— csattanós három mondatba foglalta össze. 1. a vallásnak legterjedelmesebb tudományos tárgyalását és leg- legterjedelmesebb gyakorlását — követeli ez a befolyás; 2. az összes ismereteknek a tantárgyakban reá, mint központra vonatkoztatását s mint főczél körül összhangba hozatalát; 3. az összes tanárok egyöntetű közreműködését e czélra ép ügy az ismeretek közlésében, mint a gyakorlatban. S hogy ezen utolsó pontban foglalt gyakorlatbeli közreműködés „mikéntje“ világosabban álljon előttünk, negyedik pontot csatolhatunk a közölt báromhoz, t. i. 4. eme gyakorlati közreműködés magába foglalja első helyen az összes tanárok vallásos példaadását, azután a vallásos motivumok — indítóokok gyakori alkalmazását minden másrendű motivumok előtt azon czélra, hogy a tanulók úgy tudományos ismereteik elsajátítása, *) Újból fölemlítjük, hogy ezen válaszunkat a történelem igazolja. A világ legnagyobb tudósai és legműveltebb szellemei minden téren, — valóságos óriások, ilyenek voltak, daczára annak, hogy éltök sarkpontjait épen az említett vallásos vezéreszmék képezték. Sőt éltök tudományos és vallásos irányzata között oksági összefüggés van, amint magok is megváltják. Az egész ember harmonikus egységébe olvad össze jellemökben: a vallás és a tudomány. Lásd: Baumgartner, Weltlitteratur; Kneller, Das Christentum und die Vertreter der neuen Naturwissenschaft.
