Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904

40

mint a bűn kerülése és az erény, jellem megszerzése végett vallásos alapon serkenjenek föl buzgóbb és áldozatkészebb munkásságra.

Az 1880-ban kiadott miniszteri utasítás melegen ajánlja a közölt pontok közöl az elsőt, de a többiről mintegy megfeledkezni látszik.

Az ismertetett protestáns mintáktól és a régi Entwurftól talán tanulhatnánk; mert ezek a többi pontokat is érdemlegesen hangsúlyozzák.

„Sämtliche Lehrer der Schule haben in ihrem Unterrichte und Betragen gewissenhaft darauf zu achten, dass sie die Wurzeln wahrer Religiosität niemals schwächen, sondern so weit es an ihnen liegt, kräftigen und stärken.“ (Entwurf, 40. 1.)

Az előadott négy pont gyakorlati keresztülvitelének fejtegetésére ki nem terjeszkedhetünk.

E helyütt még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a nevelésnek ezen alapokon való szorgalmazása távolról sem értendő úgy, hogy a tantárgyak előadása templomi prédkáczióvá váljék, avagy hogy a vallásos elvek alkalmazása lépten-nyomon a moralizálás terére vigye az egész nevelést.

Legyen a nevelő világnézete eszményien vallásos elméletileg és gyakorlatilag, de egészséges is! Ez a világnézet lengje át és éltesse a tanár tudományos előadásait és bánásmódját a nevelen- dőkkel szemben. Ezt a világnézetet ültesse át a tanár a tanulók értelmébe, szivébe. Ez a világnézet váljék a tanulók tudományos, vallás-erkölcsös világának középpontot képező napjává, a mely körül forogjon minden más bennök; amely megvilágítson, melengessen, éltessen és nagyra növeljen minden mást bennök.

Szóval a vallásos vezéreszmék első kerék s nem utolsó, legfőbb kerék és nem mellékes, ötödik számba jöjjenek a nevelés nagy szekerében!

így gondoljuk mi. S a nevelés alapeszméinek elég beható ismertetése, úgy liiszszük, mellettünk szól, hogy helyesen — sőt kizárólag is helyesen — gyondoljuk így

Ezen ideális álláspont megtagadásából szükségkép nagy károk nehezednek az emberiségre. B. Eötvös panaszkodik: „Nem szörnyű-e, főkép ha körültekintve látjuk, hogy nem egyes szerencsétlen kivételek sorsa ez, hanem egv közbaja századunknak, melyet csak kevés boldogabb vagy erősebb kerülhet el. Megkereszteltetünk szokásból; mint keresztények neveltetünk, mert már a fölvett rendszer úgy hozza magával; hitünkről szólunk s mindenki