Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904

35 század fejébe szőrűit bele, s az előbbi századok „sötétségben vakos- kodtak.“ Szives-örömest engedjük meg, hogy a modern kor az egyes reáltudományágakban rohamos fejlődésnek indulva, szemkápráztató nagy dolgokat művelt: de amellett nem szabad elfelednünk, hogy a reáltudomány nem az egész tudomány, s hogy a reáltudomány — szülte műveltség sem az egész műveltség. Vannak még más tudományágak is; vannak a műveltségnek más tényezői is; van talán még magasabb színvonalú műveltség is, mint amely pusztán a természettudomány kebelén nő fel Ne fordítsunk azért hátat megvető fitymálással a nagy hagyatéknak sem, amelyet a régiek tudománya és műveltsége írott és nem írott emlékekben juttatott nekünk örökségbe. A történelem ítélt és kimutatta, hogy elődeink, akik pedig sokkal mostohább társadalmi és politikai kö­rülmények között éltek, sokkal tökéletlenebb mechanikus eszközök­kel dolgoztak, s az iskolázás sokkal szükebb térfoglalása mellett művelődtek, mint mi most, mégis a prózai és költői műfajoknak, a művészet remekeinek, a műveltség másnemű tényezőinek oly so­kaságát alkották meg, hogy emberöltő sem elég átkutatásukra. S eszök, szivük ezen termékei oly tökéleteseknek bizonvulnk be, hogy a felvilágosultnak nevezett kor fiai sem restelik eszöket, szivöket rajtok idomítani. Hányszor nem gratulálunk már azoknak is, akik a múlt eme nagy alkotásait utánozva, jól megközelítik ? Hányszor nem mondogatjuk: ebben-abban a régiek utólérhetetlenek! ? Világos bizonyíték ez amellett, hogy a letűnt századok is óriás munkát végeztek a tudomány és művelődés nagy mezején. Voltak akkor is nagy fők és nemes szivek, hogy ilyeneket teremthettek; s okosnak és műveltnek kellett lennie a kornak is, a mely ilyen elméket és sziveket meg tudott érteni. Be kell vallanunk ékes tollú és mély gondolkozáséi hazánk fiával: . bármily nagy előhaladást tesznek az egyes tizedek reál irányú ismeretekben, az emberiség szellemi kincse, a mint az a bölcseletben van letéve, alig gazdagodott, főleg a paedagogiai böl- c.seség; ha csak gazdagodásnak nem vesszük a kipróbált régi jó elveknek, eszméknek új köntösben uj vívmányokként hiresztelt kiállítását, ami napirenden van; hiszen már Herder megjegyezte koráról, hogy „a valódi tudományosságot tekintve jelen korunk csak ama morzsalékokon rágódik, melyeket ama nagy férfiak zár­dáikban élve elhullattak.“ Túlzás nélkől állítható, hogy pl. a bölcselet Aristoteles — sz. Tamás — Suarez óta absolut értékű szellemi kincsekben nem haladt 3*

Next

/
Thumbnails
Contents