Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
De a mikor az igazság nevében f ö 11 é 11 e n ü 1 tagadjuk, hogy az ember független végső czélját illetőleg, nehogy félreértessiink, hangsúlyoznunk kell: nem szabad az ember csakis természetes és természetfölötti végső czélja kitűzésében, de teljesen szabad ezen végső czél elismerésében, elfogadásában, megválasztásában mindaddig, a mig földi zarándoksága pályafutásán halad. Szabad választás nélkül és előtt jött létre az ember s kapta meg rendeltetését is; de csakis szabad vá la szt ássál tör fel a czél r a és valósítja azt meg, vagy nem. A czél eme abszolút szükségképisége egyfelől s a tényleges választás szabadsága másfelől hozza magával: a nevelendő és nevelő egyes cselekedeteinek és egész életének erkölcsi felelősségét. Ha a czél előnyére dől el a választás: természetszerű és keresztény lesz a nevelés, az élet is — s a halál pillanatában beáll a czél teljes megvalósülása a végtelen boldog jutalomban. Ha pedig e czél hátrányára történik a választás: természet- ellenes és pogány lesz a nevelés, az egész élet is — ha csak közben kijózanodás nem áll be — s a végén ott a rideg czéltalan- ság a végtelenül boldogtalan büntetésben. Második következtetés. — A nevelendő és nevelő lényeges, föltétien, legeslegelső ügye, teendője, kötelessége — egész életfeladata, valóban egyedül szükséges dolga mindenek előtt, közben és után — az, hogy ezt a czélt megismerje; reá feltörjön, azt megvalósítsa. Ezért van az egész ember és az egész keresztény! Ha minden mást el is értünk, de ezt nem: — elvégre is, mit használ?! Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja?! Miért ? A mondottak után majdnem fölösleges kérdés ez! Azért, mert csakis erre kapta az ember e z t a természetet; mert természetszerűen — képességeinek lényegét tekintve — és természetfölöttileg is — Isten kinyilatkoztatott akaratát nézve — az ember csakis ebben a czélban találhat megnyugvást és teljes boldogságot. Akárhogy csíírjük-csavarjuk is a dolgot, ez az egy az élet problémája: a végső czél, a boldogság kérdésének megfejtése és megvalósítása.
