Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904

természet, ha már egyszer megvan, természet diktálta tevékenységében.

Valamint nem független és nem szabad az ember abban, hogy emberi természete legyen vagy ne legyen — mert ez egyesegyedül az Alkotótól függ — ép ügy nem szabad és független abban sem, hogy mire, milyen őzéi megvalósítására kapta ezt a természetet.

2-szor azért is igaz az említett következtetés, mert az ember mindent, de mindent — végső sorban még testét is — Istentől teremtés által kapta. Egy porczika sincs egész valójában, a melyről elmondhatná: ezt ón adtam magamnak; ezt én csináltam magamnak.

Következésképen az ember tetőtől-talpig lényegesen Isten birtoka, tulajdona. Úgy, de a természetes jog és igazság hozza magával, hogy az úr korlátlan szabadsággal arra használhatja birtokát, tulajdonát, amire neki tetszik. Még ez eszes birtoknak, — a szolgának sincs jogában — a mennyiben szolga — ura elé állni és hajtogatni: én ezt akarom, meg azt akarom tenni! hanem a szolgának természetadta jogminőségében mindenkor azt kell tennie, azt a czélt kell maga elé megvalósítandóul kitűznie, amelyet az úr határoz meg.

Aki ezt tagadja, a természetes jogrendet alapostól felforgatja.

Ámde az ember a teremtés által teljesdeden, úgy a mint van -— Isten birtoka, tulajdona; s mint eszes tulajdon — valóságos szolgája, sőt jobbágya az Úristennek. Világos, hogy épen azért teljes egész lényegével teremtő Ura rendelkezése alatt áll; csakis az Úrnak van korlátlan jussa meghatározni, mit tegyen, milyen czélt valósítson meg, hogyan szolgáljon neki az ember.

S a teremtő Úr közölte is ebbeli szándékát az emberekkel kétféle nyelven.

A természet nyelvén, a melyet az ember természetébe és képességeinek törekvéseibe vésett. A természet szavát tolmácsolja az előbbi két ok.

A kinyilatkoztatás nyelvén, a melyen legutób, az idők teljében — Egyszülött Fiában és tanításában szólott az Úr az emberhez, hogy mit akar vele. S ez a

3 - i к ok, miért nem független az ember — akár nevelendő akár nevelő legyen — végső czélja meghatározásában.

Isten akaratát a végső czél iránt ezen nyelven, eléggé megismertük a 4. §.-ban.