Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
18 főbb életműködéseivel ellentállhatatlanul tör fel Istenhez, mint a végtelen igazhoz és jóhoz, hogy vele az ismeret és szeretet által egybeforrva tökéletesen boldog legyen. 3. §. Az emberi természet czélja. Összhang. Ismerve az emberi természetet főképességeinek centripetalis törekvéseiből, megismertük egyszersmind végső rendeltetését, ezé lj át is. Miért ? Mert minden lény végső czéljáűl a józan ész ítélőszéke előtt azt kell odaállítanunk, amire a lény természetes képességeinek szerkezete, rátermettsége folytán és miatt belülről kiinduló (ex principiis insitis) öntevékenységgel mindenkor és mindenhol és minden működésében szükségképi leg törekszik, s meg nem nyugod- hatik mindaddig, a mig törekvése tárgyát el nem éri. Ámde láttuk, hogy az ember természetes főképességeivel a jelzett módon tör előre a végtelen igazhoz és jóhoz, Istenhez; s ezen törekvésében nincs számára megállapodás, nyugalom, boldogság, a mig Istenével nem egyesült. Tehát Isten az emberi természet végső czélja is. Aki ezen okoskodás igazvoltát kétségbe vonja, annak szükségképen ellentmondást, absurdumot kell belevinnie, beletuszkolnia a természeti dolgok lényegébe. Mert hiszen lehet-e nagyobb absurdum, mint egyfelől elfogadni valamely lénynek a természettől megadott lényegét s e lényegből kifolyó és kényszerítő törekvését — valamire, s mégis másfelől tagadni, hogy ez a valami képezi a kérdéses lénynek végső czélját is ?! A bölcs Alkotó ellentmondásokat nem teremthet, nem tehet! Ez világos. De akkor teljesen világos a végső következtetés is: az emberi természet végső czélja Isten ismerete és sze- retete, s az e kettőből kicsorduló teljes boldogság Istenben. A mi pedig az emberi természetnek végső czélja, ugyanaz magának az emberi életnek s az iskolai nevelésnek is a végső czélja. Mert hiszen az emberi természet in actu secundo — azaz tevékenységében nem más, mint maga az emberi élet; az iskolai nevelés pedig vagy egy jó darab az emberi életből, — eltart az bizony soknál a 25.-ik sőt a 28.-ik életévig is, — vagy ha úgy tetszik előkészítés az életre. Non scholae, sed vitae discimus! Itt van most már a válasz az elől fölvetett kérdésre: az iskolai nevelés végső czélja nem más, mint Isten
