Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903

Dr. UHLÁRIK JÁNOS tanár

emlékezete.

Az isteni gondviselés, ki sorsunkat intézi, kiszó- lította őt sorainkból. Pedig nem volt közöttünk egy is, ki annyira hivatásszerüleg égett volna a kötelesség mindennapi teendőiért, mint ő. Példányképe volt az ifjúságot szerető papnak és tanárnak egyaránt. Alighogy egy évet működött a lelkészkedésben — azt is újmisés pap létére megtisztelő állomáson Komáromban, — szíve már is a tanítás és nevelés más formájú terére vonzotta, az itteni érs. főgimnáziumba. Főpapjának dispozicióját úgy tekintette, mint hivó szózatot, mely őt e rögös pályára irányította. Húsz tanéven át szorgoskodott eszével, okosságával, lelkiismeretességével s buzgalmával, hogy a reá bízott ifjakat egyházának hű és hazájának jó fiaivá képezze. Papi mivoltában az érinthetetlen erkölcsi jellem diszíté őt állandóan, azért az egyháznak igazi vesztesége. A munka és imádság között teltek el látszólag csendes napjai az intézetben. A tanári pálya ezer apró óra beosztáson alapuló fáradságai nem lankasztották ragaszkodását, sőt erejének fogytával egyenes arányban nőtt szivének aggodalma, hogy meg kell válnia kedves munkakörétől. A konviktusi nevelés mindennapos nehézségeit