Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
51 tizenöt tanéven át szakadatlanul tapasztalta, de az a nemes feladat, mely lépteit irányította, folyton szemei előtt lebegett s türelemre váltotta különben epés természetét. Az intézetből távozó ifjak szíves megemlékezései az ő atyai fáradozásairól és nemes bánásmódjáról, fényes bizonyságot szolgáltattak évenkint követett bánásmódjának helyességéről. Nem csoda, ha pályatársai körében az ő kimagasló alakja az erkölcsi nagyságot is megillető tiszteletben részesült. A barátság kevés szavú, de mélyérzésű lelket tapasztalt benne, valahányszor kiérezte azt a hozzá bizalmas társak részéről. Komoly határozott egyénisége mindig érzelmes hangulatba olvadt föl, ha a napi munka közben tanártársai vígabb kedélyvilágába fogódzhatott. Köztiszteletben állott ő a polgártársak között is kivétel nélkül. Jól eső jutalomnak tekintette, ha a külvilág is tudomást szerzett fitogtatás nélkül végzett tevékenységéről. Városi képviselő testületi taggá történt megválasztását úgy fogta föl, mint a polgárság megtisztelő bizalmát, mely személyében méltó képviselőt küld be a városház tanácskozó termébe. Már egy év előtt, hogy vészthozó betegsége ágyba döntötte, általános volt a sajnálkozás, hogy intézetünk ily kiváló tagját kell elveszítenünk. Azóta állandó volt az érdeklődés a lakosság minden rétegében; mert mindenki aggódva értesült a baj szomorú elhatalmasodásáról. De fokozott mértékben látjuk Dr. Uhlárik János kollégánk egyéniségének nemességét, ha családjához való gyengéd vonatkozására gondolunk. Az elaggott szülők öreg napjainak ineg- édesitése, a testvérek bajainak megosztása, az anyagi tehetségét meghaladó segítség nyújtás, csak emeli bennünk az érték súlyának veszítését, mely az ő kimultával körünkben bekövetkezett. Tőlünk telhetőleg iparkodtunk is őt az életnek megtartani, de az isteni Mester máskép határozott. Megelégelte működését s lelkét kiszólította testéből, földi életének aránylag fiatal éveiben, 44 éves korában. Bokát 4*
