Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
4g szerűen megalkotta; másodsorban pedig az ember érteim essége mellett, aki az állatok működéseiben kifejezett materialis okosságot alaki szillogizmusokban kifejezni, s ezzel a Teremtő gondolatait a természet könyvéből kiolvasni tudja, hogy szive felemelkedjék és megtisztuljon. Az Általános A modern állatpszichologusok költői képzeletvilágában az állaérzéki képek tok a lelki tökéletesség oly magas fokán állanak, hogy ú. n. áltass fogalmak, lános érzéki képekkel rendelkeznek, amelyek az általános fogalmak mintájára keletkeznek, következőleg bizonyos elvonó tehetségnek a termékei, mely az emberétől csak fokozatosan különbözik, de nem lényegesen. Kérdés már most, mit értünk az állatok általános érzéki képei alatt? Hogy ennek a titokzatos lelki tehetségnek a természetét és létjogosultságát megismerhessük, keressünk előbb analógiákat hozzá az ember érzéki képzeletvilágában. Mikor a vadász vadászni indul, képzeletében egész önkéntelenül megjelenik a kívánt zsákmány érzéki képe, mely őt mindaddig foglalkoztatja, mígnem célt ér. Tapasztalatból mondhatjuk, hogy ez az érzéki kép kivétel nélkül csak valamely meghatározott, bizonyos egyedi tulajdonságokkal felruházott állatnak a képe. Általánosnak a kérdéses érzéki képet csak annyiban nevezhetnők, amennyiben azok a külső jellegek, melyek az illető állatot fajbeli rokonaitól megkülönböztetik, a vadász tudattalan képzeletvilágában annyira elmosódnak, hogy az állat érzéki képében szinte háttérbe szorulnak, míg az állat lényeges és közös jegyei kidomborodnak és előtérbe lépnek. Ebből világosan következik, hogy a vadász pillanatnyi érzéki képzelete meg sem alkothatja az állat képét egész általánosságban, hanem csak bizonyos és határozott egyedi vonásokat feltüntető állatnak a képét rajzolja lelki szemei elé, azt is csak néhány főbb vonásban. Érzéki elvonó tehetség tehát nem ismeretes, mert általános érzéki képzetek sincsenek; hanem vannak egyedi és konkrét képzetek, melyeknek érzékelhető jegyei közül némelyek jobban kidomborodnak, s ezek között egy-egy tárgynál mindig kisebb-nagyobb hasonlóság észlelhető. S éppen ezen hasonlóságnak tulajdoníthatjuk azt a jelenséget, hogy p. o. bármely felugró nyúl képe az érzéki képzettársítás törvényei szerint rögtön és csalhatatlanul kelti fel a vadászban a vadászszenvedély tüzét, amelyet tehát az embernél is inkább az érzéki, mint a szellemi törekvőtehetségnek kell betudnunk. Minthogy pedig ezek alapján az általános fogalmakra emlékeztető általános érzéki képzeteket az állatvilágban is hiába keressük, igaz
