Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
47 Vannak állatpszichologusok, akik azt állítják, hogy a méhek képzettársítása legalább implicite következtetéseken alapulna s az ember ebbeli ismeretműködése csak annyiban térne el az állatétól, hogy következtetéseit formális szillogizmusokban tudja kifejezni, ami szerintük végtére is csak külső és lényegtelen különbség. Mindenki elismeri, hogy a méhek érzéki képzettársítása implicite okoskodást foglal magában, utóbbit azonban csak materiális következtetésnek tekinthetjük, mely az állat tudatán kívül áll, mert nem a méh jár el a logika szigorú törvényei szerint, hanem a mi eszünk működik akkor, midőn az állat cselekvéseit formális következtetések alakjában fejezzük ki. Midőn a munkás legelőször szimatolja meg a hársfavirág zamatos mézét, amely az első pillanattól kezdve inger- lőleg hat ínyére, a formalis következtetésnek a lehetőségét is ki kell zárni, mert a kis méh még nem ismerheti tapasztalatból a virágnektár csalogató izét. Materiális következtetést azonban a méh említett cselekvésmódjában is találunk, amelyet a gondolkodó emberi értelem így bonthat szét alaki szillogizmusra: aminek olyan szaga van, hogy ingerli ínyemet, az bizonyára kellemes ízű is lesz; mivel pedig a hársfavirág méze ingerlőleg hat reám, azért hozzálátok a nektárium felszívásához. Tehát úgy a tágabb, mint a szorosabb értelemben vett ösztöncselekvésekben csak materiális következtetések lappanganak. Hogy az ember az állatok érzéki képzettársítását szillogizmusok alakjában tudja kifejezni, annak egyedüli és természetszerű oka abban a tárgyi ok- és törvényszerűségben rejlik, mely az állati működésekben oly csodálatos módon lép előtérbe, hogy a gondolkodó ész az ok- és törvényszerűség benső összefüggését minden nehézség nélkül felfoghatja. Ugyanezt mondhatjuk az összes természeti jelenségekről is, melyek valami törvényszerűség szolgálatában állanak, mert minden természeti törvény megtestesült okoskodás és következtetés. S valamint a tárgyilag célszerű természeti törvények, amelyek változhatatlanul működnek, nem azért jelentek meg a világmindenségben, hogy az emberi ész logikáját hirdessék, hanem hogy a látható világ s a benne megnyilatkozó terv- és célszerűség első okára, a végtelenül bölcs Alkotóra utaljanak, akinek teremtő beavatkozása nélkül megfejthetetlen a világrejtély, amennyiben a tehetetlen anyag sem törvényeket alkotni, sem azokat célszerűen elrendezni nem képes: úgy az állatok ösztöncselekvéseiben mutatkozó materialis következtetések is első sorban a Teremtő eszméi mellett tanúskodnak, aki az állatot s annak érzéki természetét célMateriális és formális következtetések.
