Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
46 letek kielégítése, következőleg az egyén és faj fennmaradásának biztosítása; addig az ember érzéki élete az említett vegetativ működéseken kívül magasabb szempontoknak is hódol, amennyiben alapul szolgál a lélek szellemi képességeinek természetes kifejlesztésére. Az ember célirányos és célratörekvő munkásságának vezető elve és iránytűje a szellemi ismerő és vágyó tehetség; a célszerű állati működéseket pedig az érzéki ismeret igazgatja. Az ember érzéki élettevékenysége tehát nem önálló és befejezett egész, hanem alapvetése, kiinduló pontja egy magasabb szellemi egésznek ; innen az érzéki és szellemi élet kölcsönös viszonya, benső összeforradása az ember cselekvéseiben. Mivel az ember érzéki és szellemi életet él s mivel szellemi ismereteinek tárgyát csak az érzéki ismeret adataiból merítheti azon ismeretes elvnél fogva, hogy „nihil est in intellectu, quod non erat in sensu“ : természetszerűleg és önként következik, hogy érzéki képzetsorozatai láncolatos összefüggésben vannak a nyomukban fellépő ismeretműködések nevezetesebb folyamataival, az elvonással és következtetéssel. Az emberi értelem ugyanis csak érzéki képzetekből alkothat elvonás utján általános fogalmakat, amelyeket azután egybevet, összehasonlít s ezen az alapon gondolkozik. A szellem fogalmát pedig éppenséggel csak úgy szerezhetjük meg, ha az érzéki dolgok közvetlenül megismerhető jegyeit és tulajdonságait mind kizárjuk. A szellemi lény egyszerűségét csak mint oszthatatlant s a térben ki nem terjedőt foghatjuk fel; szellemiségét pedig csak úgy értelmezhetjük, mint az anyagtól való teljes és legbensőbb függetlenségét úgy létében, mint összes működéseiben. Az érzéki és szellemi életnek ez a kölcsönös viszonya és egymásra való benső hatása azonban még távolról sem jelenti azt, hogy egymástól lényegileg nem különböznek. A szellemi ismeret sohasem állapodik meg az érzéki ismeret nyújtotta tárgyaknál, hanem hatalmas lépésekkel halad előre az ismeretműködések útján. Az érzéki ismeretek tárgya ugyanis csak konkret dolog lehet a maga érzékileg felfogható tulajdonságaival, amint azok térben és időben a működő alany érzékeire hatnak. S ha az érzéki emlékezet reprodukálhatja is őket s a képzettársítás törvényeinek értelmében más képzetekkel is társulhatnak, azért ezek a lelki folyamatok még távolról sem közelítik meg a gondolkodás pszichikai menetét. A legvadabb ember is tovább megy az egyszerű képzetalkotásnál; mikor megpillantja p. o. a skarlátpiros gyöngyöt, egyúttal felismeri annak értéket, gyakorlati czélját, tehát felfogja a dolgoknak egymáshoz való viszonyát, ami elvonó képességet, következőleg magasabb szellemi tehetséget tételez fel.
