Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
45 az állatok legművésziesebb cselekvéseit is egyszerűen és kizárólag az ösztön öröklött berendezéséből kell ki magyaráznunk. Eszerint a modern állatpszichologia nagyon téved, midőn az érzéki tapasztalatokat tekinti az eszes működések lényeges s az ösztöncselekvésektől határozottan megkülönböztető kritériumának. Azokat a működéseket tehát, melyekben alanyi céltudat, alaki következtető képesség és szellemi elvonó tehetség jut érvényre, eszes működéseknek kell tekintenünk ; minden többi cselekvés azonban, melyeknek magyarázatára az érzéki képzettársításnak az állattal veleszületett törvényei elegendők, az ösztön tág körébe tartozik. Az utóbbiaknak negativ vonása az, hogy függetlenek az alany célismeretétől és megfontolásától; pozitív jellegük pedig, mely egyúttal a reflexműködésektől is megkülönbözteti őket, abban nyilatkozik meg, hogy olyan unszolt cselekvések, melyeket az állat érzéki ismerete határoz meg, vezet és irányít, mely utóbbi az egyén és faj fenntartására szolgáló hasznos cselekvéseket, mint alanyilag kellemeseket állítja az állat érzéki vágyó tehetsége elé s ezzel arra képesíti az állatot, hogy természetes célját, akármilyen szövevényes utakon halad is keresztül, pusztán érzéki ismerő és törekvő tehetségével hajthassa végre. Az embernek is van ugyan ösztöne, de van esze és szabad akarata is, s éppen ez utóbbiakat kell felkarolnia és követnie, ha el akarja érni az Alkotó által kitűzött magasabb célját s ha valóban emberi és nem állati életet akar folytatni. Az ész és ösztön párhuzamos jellemzéséből tehát kitűnik, hogy az ösztön lélektani természete két elemet foglal magában: pszichikai vagy lelki elemet, mely, az állati lélek faji természetében rejlik; továbbá szomatikus, szervezeti elemet, mely abban nyilvánul, hogy az ösztön szoros összefüggésben van az idegrendszer faji berendezésével, az érzék- és vegetativ szervek szerkezetével, annyira, hogy utóbbiak az ösztönműködések nélkülözhetetlen kellékei és föltételei. Mindazonáltal az ösztönkérdés mindig megoldhatatlan titok és rejtély marad, bármennyire haladjon is előre az élettani alapon kutató állati lélektan. Az ember cselekvéseiben is fellelhető a pszichikai és szomatikus elemek kölcsönhatása, csakhogy itt a kölcsönhatás nem olyan kizárólagos és föltétien, mint az állat ösztönműködéseiben. Az embernek mint tudjuk, van érzéki és szellemi élete; cselekvései és működései tehát részint az ösztön, részint az ész hatáskörébe tartoznak. Mig azonban az állat érzéki életének csupán egy célja lehet, amely fajilag meghatározott, s ez a természeti szükségAz emberi ismeretműködések érzéki eleme.
