Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903

44

Az ész és ösztön to kritériumai.

melynek berendezése hasonlóképen fajilag meghatározott s a többi rovarfaj anatómiájától sok lényeges pontban különböző.

A vágyó tehetségnek érzéki vonzódása vagy vonakodása azonban magában véve még nem fejtheti meg a méhek bonyolultabb és művészi ösztöneit, p. o. a lakásépítés ösz.tönét, melynél igen gyakran nem meghatározott útirányról, hanem az alkalmazkodás különböző módozatairól, a részletes tennivalók bonyolult sorozatáról van szó. Utóbbi esetből kifolyólag fel kell tételeznünk tehát, hogy nem csak az érzéki vágyó tehetség, hanem az érzéki ismerő tehetség is veleszületett, fajilag meghatározott célszerű berendezéssel öröklődik, az érzéki képzetalkotás és társítás veleszületett törvényeivel és képességével, melyek a változó fizikai körülményekhez képest csalhatatlan biztossággal terelik az állatot kitűzött célja felé.

Az ösztöncselekvésekkel szemben ész, értelem és okosság alatt értjük azt a lelki képességet, melynél fogva nemcsak fogalmakat alkotni, hanem a fogalmaknak egymáshoz való viszonyát is felismerni tudjuk, hogy belőlük az okoskodás logikai törvényei szerint újabb következtetéseket . vonhassunk. Az észnek főkritériumai: az elvonó és megfontoló tehetség. Az előbbi arra képesít, hogy az egyes képzetek lényeges meghatározó jegyeit a tárgyaktól elvontan képzelhetjük, a tárgyak közös jegyeit összefoglalhatjuk, miáltal az általános fogalmak birtokába jutunk. Az utóbbinak pedig azt köszönhetjük, hogy szabadon és öntudatosan járhatunk el cselekvéseinkben, okosan mérlegelhetjük a céloknak és eszközöknek egymáshoz való viszonyát, hogy gondolkodásunk tárgyává tehetjük önmagunkat és saját cselekvéseinket is.

Az ösztönmfíködések legszembetűnőbb sajátsága a cél tudattalansága, míg az ész műveiben az alanyi céltudatosság lép előtérbe, mely alatt nem a cselekvés összes lehető céljainak kimerítő ismeretét, hanem csak egyiknek vagy másiknak megközelítő ismeretét kell értenünk, amint ezt kiki a saját tapasztalásából legjobban tudhatja. Az állat ugyanis cselekvéseinek terv- és célszerűségét tapasztalati úton meg nem ismerheti, sem higgadt megfontolás útján nem juthat el azoknak kellő tudatára. A megfontolás hiányát azért kell külön kiemelnünk, mert az ember a nevezetes felfedezések és találmányok történetének tanúsága szerint éppen az önálló kutatás és okoskodás révén jutott el ol)ran ismeretek és ügyességek birtokába, melyeket tapasztalatból soha sem ismert, nem is ismerhetett. A nemzetek polgáriasodását elősegítő találmányokat és felfedezéseket tehát senki sem tulajdoníthatja az ember ösztönéletének, ellenben