Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
43 gyakorlással a tökéletesség oly magas fokára emelheti, hogy azok megrögzött szokásaivá válnak, melyeket későbben gépilegesen és tudattalanul szokott végrehajtani. Ösztönei vannak az embernek is, mert testére nézve az állati természet sajátságaiban osztozik ; ilyen ösztön ]>. o. az asszonyoknak jól ismert, közmondásos csacskasága, mely a gyermeknevelés rögös és nehéz munkájában igen fontos tényező, mert a kisded az anya oldala mellett igy könnyebben sajátíthatja el a beszéd művészetét, mely későbbi művelődésének támasza és talpköve Ha már most az ösztöncselekvések benső, lelki okát kutatjuk, akkor az ösztönt nem tekinthetjük egyébnek, mint célirányos, egyoldalú és fajilag meghatározott vonzalomnak, mely a méh törekvő tehetségének célszerűen alkotott berendezésén, illetőleg az állat lelkének faji minőségén alapszik. Az ösztön célirányos és egyoldalú benső vonzalom, mert csak a célszerű cselekvésekhez vonzódik, a célszerűtlenektől pedig természeténél fogva vonakodik, s mindkettőre csak a célszerű s egyedül alkalmas időben hat vissza, máskor soha. Az ösztön e tekintetben megegyezik a fizikai vonzó és taszító erőkkel, amelyeket csak meghatározott okok hoznak mozgásba és működésbe. A mágnes p. o. a benne rejlő vonzó erők sajátszerű természeténél fogva csak a vasat ragadja magához, a fát ellenben soha. Az elektromosság anyagában pedig a vonzás és taszítás megszabott törvényei úgy érvényesülnek, hogy az egynemű villamosságok egymást vonzzák, a kü- lönnemüek pedig taszítják. Az ösztön fajilag meghatározott vonzalom, ami annyit jelent, hogy az egy fajhoz tartozó egyedeket ugyanazon érzéki képzetek vonzzák és ugyanazok taszítják; úgy a vonzó mint a taszító képzetek azonban a méhek érzéki természetével és faji ösztönével oly benső és szoros viszonyban állanak, hogy minden, ami után az állat vonzódik, vagy amitől természeténél fogva vonakodik, csak fajilag célszerű és hasznos lehet. Az ösztön említett vonzódásának vagy vonakodásának forrása a méh törekvő tehetségében, helyesebben a törekvő tehetségnek egyik ágában keresendő, melyet az állatpszichologusok érzéki vágyó tehetségnek neveznek; utóbbinak kell tehát célirányosnak, egyoldalúnak és fajilag meghatározottnak lennie. Mivel pedig a vágyó tehetség a lélek természetének minőségétől függ, szükségképpen következik, hogy a méh alsóbbrendű, érzéki lelke fajilag meghatározott s a többi rovarfajétól eltérő lélek, akárcsak a testi szervezet, Az ösztön lélektani természete.
