Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903

let.ik, amely faji jellegnek az ösztön integráns lelki részét alkotja.

Az ösztöncselekvés célszerű, ami nemcsak annyit jelent, hogy bizonyos kitűzött cél elérésére feltétlenül hasznos és nélkülözhetetlen s mint ilyen az állatnak a természet háztartásában való szerepét nagyban megkönnyíti és előmozdítja, hanem egyúttal célratörekvő is, azaz valamely jövő cél elérésére már előzetesen tervezett testi és lelki berendezés műve; következőleg tervszerű is, s ennyiben az állat élettevékenységén kívül és felül álló eszes és tervező Alkotóra utal.

Az ösztön cselekvés, tehát nem puszta gépileges mozgás, vagy a fizikai törvények élettelen megnyilatkozása, mint p. o. az égi testek mathematikai pontosságft keringése és pályája; sem akaratlan vegetativ működés, mint a növények önkéntelen benső növekedése és anyagcseréje, hanem lelki tevékenység, amely lelki okokból, érzéki ismeretekből és érzéki vágyakból veszi eredetét s önkéntes mozgással siet célja felé A szervezetben fellépő fizikai tényezők és rugók csak lökést adhatnak az ösztön kifejlesztéséhez; utóbbinak tehát csak nélkülözhetetlen anyagi feltételei, de nem ható okai, irányító elvei. A refiexmííködésektől is első sorban az különbözteti meg az ösztöncselekvéseket, hogy míg előbbiekben a külső, fizikai behatások közvetlenül a központi szerv utján, addig utóbbiakban csak az érzéki ismeret és vágy közvetítésével keltenek megfelelő visszahatásokat.

Az ösztöncselekvés céltudatlan, azaz a cél ismerete nélkül keletkezik és megy végbe, de mindenesetre a cél elérésére szolgáló eszközök érzéki ismeretével és akarásával. Kérdés már most, hogy elképzelhető-e a célszerű, célratörekvő és tervszerű működés a -cél teljes és tökéletes ismerete nélkül, mikor a cél elérésére egyedül alkalmas és nélkülözhetetlen eszközök megválogatása oly észt tételez fel, melynek a cél természetével és jellegével már akkor kell tisztába jönnie, midőn az eszközöket a célhoz szabja s őket eszerint módosítja ? A nehézség azonnal megszűnik, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az észnek nem kell feltétlenül a célszerűen működő alanyban székelnie, aminthogy nincs esze a gépnek sem, amely különben célirányosan dolgozik és működik, de igenis volt ész és mozgató eszme abban a gépészben, aki a célszerűen berendezett gépezetet megalkotta. Hogy van és lehetséges célszerű működés a cél ismerete és tudata nélkül, bizonyítja számos példa, melyek az ember szellemi és érzéki életében napirenden vannak. Az ember p. o. a tanulással vagy utánzással szerzett testi vagy lelki ügyességeket folytonos