Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
40 Az ösztön ezen faji egyformaságával homlokegyenest ellenkezik ez emberi ész természete, amely kivétel nélkül egyéni jellegű, mert az ember vérmérséklete, gondolkodásmódja és hajlamai szerint nagyon különböző. Az embernél quot capita, tot sensus, ahány egyén, annyi különböző vélemény és Ízlés; a méheknél ellenben csak annyiféle az ösztön és életmód, ahányféle faj jelenik meg a szereplés színpadán. Az ember sokféle életmódot ismer, amelyek közül szabadon választhatja a neki megfelelőt; az állat cselekvésmódját maga a természet írja elő, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell annyival is inkább, mert más életmódhoz nem is vonzódik, e) állandó- A faji egyformaságból önként következik az ösztön állandósága, sága; A méhészet történetének tanúsága szerint a méhek emberemlékezet óta egyformán működnek, akárcsak a természetben fellépő fizikai erők és törvények. Míg azonban a természeti törvények mathematikai pontossággal és váltózhatatlansággal érvényesülnek az anyagi világban, addig a méh ösztöncselekvései nem tökéletesen egyformák, hanem igenis egyfajtájuak, ügy, hogy aprólékos mozzanatoktól eltekintve már előre Írhatjuk meg a méhek ösztönének jövő történetét. Kisebb-nagyobb eltérések mindig lehetnek a méhek működésében, mert az ösztön a faji állandóság mellett egyúttal rugalmas is, mint maga a faji jelleg, mely hosszú idők folyamán a körülményekhez képest bizonyos határok között meg is változhatik. A méhek ösztöne osztozik tehát a rugalmas testek ama közös sajátságában, hogy határozott térfogatukat és alakjukat mindaddig megtartják, míg valamely kívülről ható erő módositólag nem hat rájuk; utóbbi esetben azonban a hatás csak ideiglenes, mert a külső nyomás, vagy más ható erő megszűntével a testek előbbi alakjukat és térfogatukat haladéktalanul visszanyerik. Ugyanilyen hullámzásokat tüntethet fel a méhek ösztöne is. A jelentéktelen módosulások csak a faji jelleg határain beiül mozoghatnak, az utódokra át nem örökíthetők, vagy ha igen, nem maradnak állandók, hanem nehány nemzedék letüntével az ösztön régi alakjához újra visszatérnek. Ezzel szorosan összefügg az a tapasztalati igazság, hogy a méhek ösztönéletében lényeges haladás vagy visszafejlődés nem észlelhető. A sejtépités mérnöki művészete p. o. annyira kikristályosodott már és tökéletességében annyira megmerevedett, hogy akár egyszerűsítésre, akár célszerű kiigazításra többé nem szorul; sőt a lényeges módosulások a méhek ösztönéletét annyira megzavarnák, hogy az állat faji életét és fennmaradását a végromlás veszélye fenyegetné.. Az emberi észnél éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Az
