Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903

39

heresejtek kiépítésében buzgólkodnak, aminek az adott körülmények között semmi célja, hacsak arra a kiszámíthatatlan véletlenre nem gondolnak, hogy valamely idegen kas királynője, melyet rajzáskor száműztek hazulról, nem kegyelmez meg rajtuk.

Az előadott esetekből következik, hogy az ösztönélet határain kívül a méhek eselevésmódjában az esztelenség a szabály, a célszerű alkalmazkodás pedig a legritkább kivétel. Mivel vedig az esztelenség szembetűnő példái kizárják a gondolkodó ész jelenlétét, amely hibáiban és tévedéseiben is elárulja magát, s mivel a méhek tárgyilag okos cselekvései csak korlátolt téren mozognak, melyet az ösztön és az állat természete előre meghatároz, azért a tárgyilagos okosság okát nem a méh gondolkodó eszében, hanem azon idegen észben kell keresnünk, amely a méhek ösztöncselekvéseit oly törvényszerű módon tervezte.

Az emberi ész is tévedhet, mert az érzékek csalnak, s az emlékezet nem mindig megbízható. Az ész tévedései s az ösztön ballépései között azonban feltűnő a különbség; az ész mindig biztosan ítél, valahányszor a cél és eszköz viszonyát megismeri s higgadtan leszámol a változott körülményekkel; az ösztön azonban akkor is tévedhet, amidőn a helyzet s a körülmények véletlen alakulása oly világos, hogy a legegyszerűbb okoskodással is meg lehetne oldani a gordiuszi csomót; viszont tagadhatatlan, hogy az ösztön csodás ügyességgel jár el éppen ott, ahol a cél elérésére szolgáló egyedül helyes út és eszközök megkeresésére a higgadt emberi ész nem volna elegendő.

A méhek ösztöne faji jellemvonás, akárcsak a test szerkezete, a csápok és viasztükrök berendezése; ebből magyarázható az ösztöncselekvések előre meghatározott iránya, amely a gondolkodó ész fontolgatásával és ingadozásával meg nem fér. A méhek nemcsak egy és ugyanabban a kasban, hanem a különböző kasokban is egyformán dolgoznak ; társas szervezetük mindenütt ugyanaz, aminek következtében a kas belső munkálatai is közös tervrajzhoz idomulnak. Az ösztöncselekvések faji egyformasága alatt azonban nem mennyi- ségtani azonosságot és egyenlőséget, hanem a faji mintához szabott egyformaságot kell értenünk, mely az állat szervezetével együtt az Alkotó tervező munkájának a remeke. A méh nem ércöntvény, melynek mintája a méhcsalád valamennyi tagjára egyformán illik; a munkások ösztöncselekvései inkább egyfajtájuak, amely egyfajtaság határain belül az egyéni és válfaji tényezők szabadon érvényesülhetnek, sőt érvényesülniök is kell, ha a fizikai körülményekhez és tényezőkhöz alkalmazkodni akarnak.

d) faji egyformasága ;