Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
36 A méh ösztönének : a) merevsége és kénytelensége; zonytalan betűket, egy Homeros pattogó hexametereket írhat, de a természet nem ír reá semmit; következőleg mi csak tartós buzgó- ság és nagy fáradtság árán érhetjük el azt a magasabb mathematikai képzettséget, amelyet a méh a természettől mindjárt születése után ingyen kapott. Minthogy a méh ügyessége az állattal veleszületik, önként következik, hogy a munkásnak az ösztönerő minden habozás nélkül megsúgja azt, ami az élet- vagy fajfenntartásra egyedül célszerű, megjelölve egyúttal a cél elérésére legalkalmasabb eszközöket, melyeket az állat saját természetének belső szükségszerűségével ragad meg, hogy kitűzött céljától el ne térhessen s feladatát csa- latkozhatatlan hűséggel teljesíthesse. Az ember mindig előrelátó, higgadtan fontolgat, mielőtt a munkához hozzálátna. Mérlegeli a cselekvés indító okait; szemlét tart a rendelkezésére álló eszközök felett, amelyek közül a legcélszerűbbre és legalkalmasabbra esik tekintete; összeveti céljának jellegét az eszköz természetével, miközben ítél, tehát eszesen gondolkozik, hogy azután szabad elhatározással, minden külső és belső kényszertől függetlenül hajtsa végre cselekvését, mely csak akkor kecsegteti majd sikerrel, ha a szabadon választott pályán kitartóan halad előre. Lehetnek ugyan esetek, midőn a méh is látszólag fontolgat s ösztöne némi ingadozást mutat, de ez csak amellett bizonyít, hogy a munkás méh nem felhúzott óramű, mely tehetetlen rabja a beléje oltott képességeknek, hanem lelki működésekre szánt szervezet, melyet érzéki képzetek igazgatnak. Az ösztön ugyanis lelki törekvés, mert a törekvő tehetség munkája; s mivel törekedni nem lehet kitűzött cél nélkül, a célt pedig egyedül az ismerőtehetség tűzheti ki érzéki képzetek alakjában, amelyek a viszonyok sze.int változók, azért a méh érzéki vágyai és hajlamai a körülményekhez alkalmazkodhatnak, s ilyenkor némi habozás kikerülhetetlen. Ha két vagy több érzéki képzet jelenik meg a méh törekvő tehetsége előtt, s mindegyik unszoló hatást gyakorol a munkás érzéki akaratára, utóbbi önkéntelenül is ingásba jut, akárcsak a kétkarú mérleg, melynek mindkét serpenyőjébe körülbelül egyforma de még sem azonos súlyokat dobnak. Az ingadozás dacára azonban az erősebben vonzó képzet természeti szükségszerűséggel győz a méh akaratán úgy, hogy a szabad választás eshetősége szóba sem kerülhet. Az ösztön tehát az érzéki képzetek vonzó hatásával szemben csak szenvedőleges képesség. A méh ösztöncselekvéseinek merevségét és kénytelenségét legjobban bizonyítja ama körülmény, hogy a munkás igen gyakran
