Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
37 saját vesztével dolgozik a kas javára. A dolgozóméit p. o. életével lakói, midőn fulánkjával védelmezi meg a méhcsalád békéjét és háborítatlan nyugalmát; a hereméh elhal, midőn hivatását teljesiti; a munkás addig gyűjt és dolgozik, mig végkimerülésében el nem pusztul. E jelenségek magyarázatában dilemma előtt állunk: vagy magasabb erkölcsi szempontok vezetik a méhet látszólagos önfeláldozásában, s akkor a vértanúság pálmája illeti meg mint hőst és a nagylelkűség mintaképét ; vagy valamely természetfölötti hatalom és értelem áll fölötte, amelynek ő vakon engedelmes és kénytelen eszköze. Az előbbi föltevés a józan ész elveivel ellenkeznék; igaz marad tehát a dilemma második része. Ha a méh csodás ösztönéletének művészi mozzanatait elemezzük, arra a meglepő következtetésre jutunk, hogy a munkás a tudás kincseit örökségbe kapja, mert az ösztön terén mindent tud, pedig semmit sem tanult. így látjuk, hogy különböző mesterségeket űz, melyeket sohasem látott, annál kevésbbé személyesen gyakorolhatott: p. o. rendőri szolgálatokat teljesít, különböző ételnemeket készít, stb. A sejtépítés munkájában a tudomány törvényei szerint jár el; megfejti a mérnöki számítások egyik legnehezebb problémáját, hogy miként lehet a lehető legkisebb területen ok- és célszerűen a lehető legtöbb helyet kihasználni. Valahányszor kivételes esetekben alulról kezdi meg a viaszépitmények berendezését, mindig szélesebb alappal látja el a sejtlepényeket, mintha tudná, hogy keskeny alapon az épületek a föld nehézségerejének hatása alatt meggörbülnek. Megérzi, hogy a kötősejtek hol viselik a legnagyobb terhet, s azért ezeket a helyeket régi viasszal vagy gyantával erősíti meg, úgy, hogy ilyenkor a kötősejtek falai 10—12-szer vastagabbak, mint szomszédos sejtoszlopoké. A méh tehát vagy közvetlenül szemléli az igazságot s akkor az igénytelen rovar a tökély magasabb fokán áll, mint a szellemes ember; vagy az állaton kívül kell léteznie valamely magasabbrendíí értelemnek, melynek utasításai szerint jár el a bölcsnek látszó méhecske. Az előbbi felfogás méltóságunkkal és önérzetünkkel ellenkezik, azért csatlakoznunk kell az utóbbi igazsághoz. A méh azonban nemcsak tanulás nélkül tud, hanem előzetesen létező okok nélkül a jövőbe is lát és a célja elérésére szükséges eszközök megválogatásában csalhatatlan. A méhek p. o. megérzik a királyné közeledő halálát s idejekorán új anya neveléséről gondoskodnak. Egyesek szerint a méhek már előre sejtik a tél szigorúságát s eszerint gyűjtik össze élelemkészletüket s tapasztják be azokat a nyiláb) tárgyi о kossága;