Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
34 Az ösztön és a garatfeletti dúc nagyságának viszonya. A magasabb és alacsonyabb rendű ösztönök benső kapcsolata. ösztön egyik-másik külső vagy belső tényezőjének véletlen és lassú elváltozása csak kockáztatná az előbb még célszerű, következőleg egyedül létjogosult meliponaösztönt, amely a magasabb irányú fejlődés útjáról csakhamar visszazökkenne a kezdő állapotba. A lassú átváltozás folytán keletkezett átmeneti mííösztönök ugyanis célszerűtlen és céltalan jelenségek; a célszerűtlen ösztön pedig nem ösztön, hanem a véletlennek korcs szülöttje, mely az utódokban okvetlenül kivész, tehát az átöröklés útján fenn nem tartható, nem tökéletesíthető. A fiziológiai alapon kutató lélektan elismeri, hogy az észműködések hatályossága rendszerint az agy velő nagyságától 4és fejlettségétől függ. Visszautasítjuk ugyan a materializmus alaptételét, miszerint az észműködés egyedüli és kizárólagos oka az agyvelő idegsejtjeinek berendezésében rejlik, de másrészt nem tagadhatjuk, hogy az agyvelő a gondolkodás eszköze, szerszáma, melynek beteges állapota visszahat a lelki működések folyamataira. Ha a méh ösztönéletének csodás jelenségei eszes működések, akkor a méhek agy velejének, illetőleg az agyvelővel analog garatfeletti idegdúcnak úgy abszolút, mint viszonylagos súly tekintetében első rangú helyet kellene elfoglalnia nemcsak a rovarok, hanem a magasabb r. ndű gerincesek sorában is, mert a méhek lakásépítése egyike a legmfívésziesebb ösztönöknek az állatvilágban. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a munkások garatfeletti dúcának abszolút nyagysága alig közelíti meg a gombostűfej negyed részét; relativ tömegét tekintve pedig a test súlyának csak 1/2oo-ad része, következőleg az ember idegrendszerének fejlettségétől aránylag mesz- sze elmarad. Ha tehát az ember szellemi működéseinek nélkülözhetetlen feltétele az agyvelő arányos fejlettsége, a méhek ösztöne pedig független a garatfeletti dúc viszonylagos nagyságától, abból csak az következik, hogy a méheknek látszólag bölcs és mennyiség- tani számításokon alapuló működései nem lehetnek az ész termékei, hanem az ösztön tudattalan műveletei. A méhek magasabb rendű mű- és alkalmazkodó ösztöne oly szoros és benső összefüggésben van a vegetativ élet alacsonyabb rendű ösztöneivel, tehát az élet- és fajfenntartás külső és belső tényezőivel, hogy maga a lakásépítés és a méhek alkalmazkodó képességének csodás jelenségei nem egyebek, mint a vegetativ működések kiegészítő részei. Minthogy pedig az érzéki élet szükségleteinek kielégítésére irányuló cselekvéseket a darwinizmus sem tekintheti eszes működéseknek, azért a magasabbrendű ösztönök is, mint a vegetatív
