Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
A hatszög önkéntes tervezete. A müösztön alapelve az állati lélek. hez ; az újonnan emelkedő oldalfalak azonban kivétel nélkül a hengeralakot utánozták. Ugyanezt a jelenséget láthatjuk akkor is, midőn eltérő nagyságú sejtek, p. o. anya- vagy herebölcsők kerülnek a munkássejtek sorozatába. A kirágás elmélete annyiban igaz, hogy a méhek kezdetben vaskos, durva falakat építenek, amelyeket csak később, utólagos beavatkozással csiszolnak vékonyra. Hamis azonban az a föltevés, miszerint a munkások először kupolafeneket s reá hengeroldalakat terveznének ; mert a gömbszeletalakú sejtfenék már építkezés közben rombuszlapokká horpad, mely utóbbi körülmény arra vall, hogy a méhek a hatszögű sejtoszlop eszméjéhez már akkor is alkalmazkodnak, mikor az- oldalfalak kiépítése még meg sem indult. A méhek tehát szándékosan tervezik a hatszöges építést, anélkül, hogy őket erre a fizikai körülmények, vagy a sejtlepény helyzete unszolná. Az elmélet csak a tervezet megvalósításának a módjára vet világosságot, amennyiben tagadhatatlan, hogy a méhek a sejtrekeszek belsejének egyenletes kirágásával állapítják meg az építmények mértani alakját és törvényszerűségét. Hogy az épülő sejtek szegélye gyűrű alakú, mit sem bizonyít, mert az egyszerűen a kidolgozatlanság eredménye, s amellett gondos előrelátás a méhcsalád részéről, amely a viaszgyűrüvel mintegy beszegi a sejtrekeszek tetejét, hogy a munkások kellő kényelemmel mászkálhassanak rajta. Ami az anyabölcsőket illeti, azokra kár hivatkozni, mert rendesen a lepény szélén lógnak; helyzetük tehát a többi sejtéhez képest kivételes. A királyi sejteket a rendes munkásért heresejtek közé illeszteni már azért sem lehetséges, mert az ivadékgondozás követelményeinél fogva akkora térfogattal kell rendelkezniük, hogy szögletes kidolgozásuk a rendes méhlepény keretén belül legyőzhetetlen akadályokba ütköznék. Dönhoff kísérletének elvi jelentősége abban áll, hogy a méh csak addig ragaszkodik a kerek sejtalakhoz, amíg a sejt elszigetelten áll a térben, s gazdálkodásról úgy sem lehet szó; mihelyt azonban két szomszédos sejt összekapcsolására kerül a sor, előtérbe lép a hely- és anyagmegtakaritás eszméje s ezzel kapcsolatban a szögletes sejtépités szükségessége. Innen van az, hogy az összefüggésben levő királyi sejtek is, amelyek a kerek építkezés tipikus mintái gyanánt szerepelnek, az éi’intkező oldalon mindig laposak. A kirágás elmélete világos képet nyújt a sejtépités módjáról, de nem fejti meg a műösztön igazi okát, azokat a mélyenjáró kérdéseket, amelyek a műösztön megnyilatkozása közben önkéntelenül 32
