Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
Darwin állítja, az egymás mellé helyezkedő hengerek metszésének kiírja irányában halad, aminek következtében a sejtoszlopnak föltétlenül hatszögű alakot kell öltenie, annyival is inkább, mert a takarékosság ösztöne sürgeti, hogy a sejtoszlopok hézag nélkül kapcsolódjanak ; ez pedig csak a sejtoszlopok hatszögű alakja mellett lehetséges. A kirágás elméletét úgy szemléltethetjük, hogy hét érintkező rugalmas karikát fektetünk egymás mellé a síkban s azokat minden oldalról egyenletes nyomás hatásának tesszük ki. A karikák kezdetben csak egy pontban érintkeznek; a nyomás lassú emelkedésével azonban az érintkező pontok érintő vonalakká fejlődnek, mire minden hézag eltűnik, s az érintkező karikák szabályos hatszögek alakjában kerülnek egymás tőszomszédságába. Az analogia csak annyiban hiányos, hogy a méhek által épített sejthengereken nem a nyomás, hanem az érintkező pontokból kiinduló egyenletes rágás végzi az idomok átalakításának meglepő munkáját. A kirágás elméletének értelmében tehát a méhek tulajdonképen a hengeres sejteket juttatják érvényre megfelelő kupolafenékkel, s csupán a sejtrekeszek kimért, szabályszerű egymásmellettisége s az érintkező pontokból megejtett egyenletes rágás okozza azt, hogy a lépen hatszögű oszlopok keletkeznek a lehető legcélszerűbb pira- midális fenékkel. A kirágás elméletének indokolására a királynősejtekre szoktak hivatkozni, amelyek kivétel nélkül hengeralakuak s kupolás födéllel záródnak. Ezek volnának tehát az eredeti sejtépités mintaképei, amelyeknél a szögletes alak azért nem érvényesülhetett, mert a sejtek láncolatos összefüggésén kívül állanak. Az anyabölcsők amellett is tanúskodnak, hogy a méhek a sejtalakítás munkáját belülről végzik, mert a királynősejteket csak belülről rágják ki, mig kivülről az eredeti durvaság köntösében hagyják őket. A munkásoknak a kerek épitésmódra való hajlandóságát bizonyítanák a lépek különálló sejtjei is. Valahányszor ugyanis elkülönített sejtkamrákat építenek, mindannyiszor a hengeralak mintáját dolgozzák ki megfelelő kupolaalakú fenékkel vagy fedővel. Érdekes e tekintetben Dönhoff kísérlete, aki egy alkalommal a sejtek falait majdnem tövig lenyirbálta s úgy irányította a peterakás folyamatát, hogy az anyakirályné a csonka sejteket is bepetézte. Midőn a fiasitás kikelt, a munkások észrevették, hogy a csonka sejtek alkalmatlanok lesznek a fejlődő álcák befogadására, azért csakhamar hozzáláttak a fészek kiépítéséSi A kirágás el méietének bi zonyitékai.
