Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
30 A sejtoszlop. rágják ki gömbszeletalakú, kerek gödröcskék alakjában, úgy azonban, hogy az ellenlábas sejtfenekek nem egyenesen szemközt, hanem félig egymás mellé kerüljenek. E szabályszerű elhelyezkedés, mely a műösztön titokzatos utasításai szerint történik, az építkezés egyenletes lefolyásán kívül kettős előnnyel jár: egyrészt elhárítja a sejtfenék átlyukadásának veszedelmét, mely a méhcsalád anyagi érdekeire végzetes csapást mérne, másrészt az egymás közé ékelődő sejtfenekek szoros összetartásával a méhlepény szilárdságát nagyban fokozza. Minthogy a kezdetleges sejtfenekek gömbszeletalakuak, könnyű elképzelni, hogy a lépek választőfala az egymás közé illeszkedő gömbszeletek érintkezési pontján a legvékonyabb ; innen kezdve azonban a választófal vastagsága fokozatosan növekedik. A kirágás elmélete szerint a munkások a gömbszeletek érintkező pontjaiból kiindulva minden irányban egyenletesen kezdik a rágás koptató munkáját, hogy a sejtfenék oldalait hely- és anyagmegtakaritás czéljából mindenütt lehetőleg egyforma vékonyra csiszolják. Mivel pedig bármely gömbszelet három félgömbbel érintkezhetik. a munkások rágó munkája is három érintő pontból indul ki; a kétoldalú egyenletes rágásnak pedig az lesz a következménye, hogy a kölcsönös horpadás közös eredőjeképen az érintkező gömbszeletek lassanként megfelelő rombuszlapokká csiszolódnak, s előáll az a nagyszerű piramisfenék, melyet a mathematikusok csak az infinitezimáló számítás adatait felhasználva tudtak megszerkeszteni. Kérdés már most, hogy a munkások a gondosan kipallérozott piramisfenékre mi módon alkalmazzák az oldalfalakat? A méhek a pontos megfigyelések egybehangzó tanúsága szerint a sejtalap kerek mélyedéséből kivájt és kikapart viaszreszeléket a a gödröcske szélére ragasztják, ahol emiatt kerek viaszgyűrű kép- lődik, amely abroncs módjára tartja össze a fenékpiramis alkotását. Eszerint az oldalfalak emelése vastag viaszgyűrűvel, voltaképen tehát igen alacsony hengerrel veszi kezdetét. A kirágás elmélete szerint a munkások anyagkimélés szempontjából a viaszgyűrű aljából minden fölösleges viaszt kirágnak s ezt a gyűrű, illetőleg az épülő sejthenger tetejébe hordják, miközben a munka fokozatosan halad tovább s az említett nivellálás csak akkor szűnik meg, midőn az oldalfalak tervezett magassága már megüti a kívánt mértéket. Mivel azonban a mértan törvényei szerint bármely kör hat körrel érintkezik a térben, következőleg egy henger köré is csak hat érintkező henger sorakozhatik, azért a kezdetben kerek viaszgyűrű, illetőleg kezdetleges sejthenger kirágása hat érintkező pontból indul ki, vagy mint
