Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903

29

A sejtek belapulásának elmélete szerint, mely Buffontól ered, A sejtek be- a sejtek hatszögű alakja és piramidális feneke nem valami előleges lal>u,asanalt tervrajz vagy szándékolt építkezés megvalósítása, hanem az eredetileg hengeres sejtek és kupolaalakú sejtfenekek szoros szomszédságának a következménye, következőleg a kölcsönös fizikai nyomásnak az eredője. Elméletét a langyos vízben megduzzadt borsószemek viselkedésével és példájával akarta megvilágosítani. Ha a megduzzadt borsószemeket kettős réteg alakjában egyenletesen sorakoztatjuk egymás fölé s két deszka közé préseljük, akkor Buffon szerint a két oldalról beépített sejtlepény hű hasonmását kapjuk; a borsószemek ugyanis oldalt hatszögüekké, belső zárt végükön pedig három rombuszlaptól határolt s egymásba illő alacsony piramisokká horpadnak. Szakasztott ilyen volna a méhlepény kettős szerkezetének a kialakulása.

Ami a kölcsönös nyomás okozta behorpadási illeti, az teljesen légből kapott feltevés, mely a darvvinista tudósok képzeletvilágában született s a tapasztalás adataival homlokegyenest ellenkezik. A méh nem alkot először sejthengereket és kupolaalakú sejtaljakat, hogy azokat később egymás mellé, illetőleg egymás közé illesztve utólagosan hatszögű oszlopokká vagy rombuszpiramisokká alakítsa megfelelő nyomás segitségével. A méhnek sem lábai, sem rágói nem alkalmasak a deszkaprés szerepének betöltésére. Alább ugyan arról lesz szó, hogy a munkások a sejtkamrák fenekét kupolaalakú göd- röcskével, az oszlopot pedig kerek gyűrűvel kezdik építeni; ezt azonban természetes okokból lehet megmagyarázni, s nem szabad felednünk azt sem, hogy a sejtlepény belsejében mindkettő: úgy a gömbfenék, mint a sejthenger már a kezdet kezdetén is szögletes alakot kezd felvenni.

A sejtek belapulásának elméletét kiszorította a kirágás elméle- ^ sejtek kite, amely a tényeknek inkább megfelel s a sejtépités módjának r''Sa^nak el_ egyik legelíogadhatóbb magyarázata. Lássuk tehát a sejtépités részleteit, azoknak időrendi egymásutánját s ezzel kapcsolatban a kirágás elméletének felfogását.

Mikor a méhek a sejtlepény építéséhez hozzáfognak, mindenekelőtt egy fokozatosan nagyobbítható és minden oldalról bővíthető viaszlemezt ragasztanak függőleges irányban a kas fedélzetéhez, mely később a kettős sejtsor választófala gyanánt fog szolgálni.

Erre a munkások ösztönük sugallatát követve egymástól egyenlő távolságokban helyezkednek el a megfelelő arányban kibővített középfalon, hogy körben forogva a leendő sejtfenekek körvonalait