Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
27 tartja magát, a sík fenéklapon át kiszivárgott volna, ami a mézkész- let fölösleges elfecsérlését vonta volna maga után. Ha a sejtek feneke lapos, akkor a fiasító kamrák alsó részeiben olyan hézagok támadtak volna, amelyek a rovar kúpidoraú potrohára való tekintettel teljesen fölöslegesek, következőleg tetemes anyagveszteséggel járnak. A félgömb alakja már némileg megközelíti a méhek igényeit, aminthogy a darazsak, a rokon melipona méhek, amelyek a lépet csak egyoldalúlag építik be, a félgömbalakú sejtfenék mellett tartottak ki. A kétoldalú építkezésben azonban sok nehézséget okozna a szférikus sejtfenék szerves öszeillesztése, ha a méhek a térveszteség zavaró hibáit csak meközelítőleg is el akarnák tüntetni; ha pedig a munkások a felmerülő hézagok viasszal való kitöltésére vállalkoznának, előtérbe lépne a viaszpazarlás sújtó vádja. Hasonló elbírálásban részesülne a sejtfenék konikus alakja is. Hátra maradt tehát a sejtfenéknek sík lapokból álló csúcsos szerkezete, melynek elképzelhető összes alakjai közül a méhek csodálatos műösztöne tényleg meglelte azt, amelynek célszerűségét az ember csak hosszas számítások után fedezhette fel. Hogy a kérdésről tisztább áttekintést szerezhessünk, vizsgáljuk meg előbb a sejtek alkotó idomait. Ha valamely sejtet kikapcsolunk a sejtsorok láncolatos összefüggéséből s magunk elé állítjuk, azonual szemünkbe ötlik annak kettős szerkezete. A sejt felső, magasabb része hatoldalú oszlop; alsó alacsonyabb fele háromoldalú gúla. Ha utóbbinak a lapjait éles késsel óvatosan kimetsszük, három dűlt négyzetet, rombuszt kapunk, melyeknek egymáshoz való hajlása nem a legmerészebb, mert meglehetős tompa piramist alkotnak. Ha pedig a hatoldalú prizmát vágjuk szét valamelyik éle hosszában s oldallapjait a síkon kiterítjük, hat trapézt nyerünk, amelyek alulról a rombuszlapokkal érintkeznek. A méhek nagyszerű viaszépitményeit tehát végső elemzésben trapéz- és rombuszlapok alkotják úgy, hogy az ellenlábas sejtek gulafene- kei egymás közé ékelődnek; utóbbi körülmény okozza azt, hogy a lépek választófala kellő szilárdsággal s rugalmassággal rendelkezik, s hogy a sejtlapoknak helyükből való kimozdulása nagyobb erővel szemben sem lehetséges. A méhek a sejtépités munkájában a mennyiségtan egyik legbonyolultabb feladatát oldották meg csodálatra méltó pontossággal és művészi tökéllyel. A tétel igy hangzik : hogyan kell a lehető A sejt atko- tó idomai. A sejtek művészi alkotása s az infinitezi- máló mathe- matikusok.
