Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
26 A sejtfenék szerkezete. legalkalmasabb bizonyos területnek célszerű elhatárolására; azt sem lehet tagadni, hogy az így keletkezett hengeralakü sejtek legjobban felelnének meg a méhek testidomának, hosszúkás potrohának. Utóbbi esetben azonban lehetetlen volna elkerülni a sejtek között fejlődő hézagokat és közöket, amelyek a méhcsalád érdekeit veszélyeztetnék s tetemes viasz elpocsékolását vonnák maguk után. Minthogy pedig a kör alapidomát megközelítő szabályos sokszögek között egyedül a hatszög illetékes arra, hogy vele a tért a legigazságosabban, minden anyag- és munkaveszteség nélkül egyenlő rekeszekre lehessen beosztani, azért a méhek rendületlen ragaszkodása a sejt hatszögű alakításához a legnagyobb leleményességre s mélységes munkatervezetre vall. A három- vagy négyszögű sejt hegyes élei p. o. megnehezítenék és kényelmetlenné tennék a munkások helyváltoztatását; emellett nem szabad felednünk azt a mértanilag beigazolható területbeosztást, hogy bizonyos felületen, mely 1000 négyszögű sejtet zár magában, 1154'7 ugyanolyan területű és bőségü szabályos hatszög sorakozhatik egymás mellé, ami ugyancsak ékesen szóló bizonyíték amellett, bogy a méhek a sejt hatszögű alakjának felkarolásával az okszerű térmegtakarítás eszméjét minden erőfeszítés nélkül valósították meg. Az épületek csodás szilárdságának a titka is összefügg némileg a sejtek mértani alakjával, mert a műszaki vélemények szerint olyan ingadozó anyagból, amilyen a nyáron hajlékony, télen törékeny viasz, egyedül a hatszög irányában lehet a lép szilárdságát annyira biztosítani, hogy az télen-nyáron egyaránt megfeleljen fontos rendeltetésének. Mindezek dacára a legnagyobb csodálattal tölthet el bennünket a sejtfenekek alkotása, melyben a méhek, mint a számítás igazi mesterei ugyancsak kitettek magukért. A sejt hatszögű idomának gondos megválasztása után ugyanis mindjárt nyomban meg kellett oldani az épület tervezetének másik nehézségét, a célszerű alapozás kérdését, mely nélkül a munkások térben és anyagban sokat kockáztattak volna. A lapos és félgömbalakú sejtfenék, s az ezek között fokozatos átmeneteket alkotó különböző alakú és oldalú piramisok között azt kellett kiválasztanak, amely a kas igényeinek s a gazdálkodás elvének legjobban megfelelt. A lapos sejtfenék veszélyeztette volna a lép szilárdságát, mert a sejtek méztartalmának természetes nyomása ellenében hiányzott volna az alap megfelelő ellentálló képessége. A méz, amely a gúlaalakú sejtfenék völgyeiben a hajcsővesség törvényei értelmében fenn
