Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903

22 A sejtépités eszközei. Az építke­zés iránya. A sejtek kü­lönböző nemei. sabb rendű állatok szalonnarétegének felel meg. A viasztermelő szer­vek tojásdad alakú chitin keretek, amelyek a négy középső torgyü- rű alsó felületén jelennek meg, s amelyeket áttetsző fehéres hártya tölt ki, az ú. n. tükör; ezen jelenik meg kiizzadás vagy kiszivár­gás útján a méh szervezetében egyre képződő viaszanyag. Amilyen igénytelen az épület anyaga, épp olyan kezdetlegesek az épitkezés eszközei: a lábak és a rágók. A méhek hátsó lábaik­kal néhányszor végigsimitják potrohúk alját s a következő pillanat­ban már karmaik között szorongatják a lefejtett viaszpikkelyt, mé­lyet hasgyűrüikből izzadnak ki. Lábaikról a rágókká alakult felső állkapcsok veszik át a lemezt, amelyet szájukban szétdolgoznak, fel­aprítanak; majd habos, fehéres nedvvel vonják be s így illesztik az építmények talapzatához. A rágók felületükön kidomborodnak, befelé pedig megfelelő módon homorúak s így éleikkel érintkező kanalakhoz hasonlítanak, mely szerkezetüknél fogva nemcsak a vi­asz megrágására, szétzúzására, hanem annak kisimítására és elegyen- getésére is alkalmasak. A sejtépités szövevényes munkája a kaptár mennyezetén indul meg s függőleges irányban halad felülről lefelé. Ennek következté­ben a kas felső részeiben elhelyezett lépek a meleget megkötik s a családnak veszélytelen áttelelését lehetővé teszik. Ha a méhek alulról kezdik az épitkezést, akkor a fészek melege a kas magasabb rétegeiben szétoszlik, kiáramlik, s így az alul összekuporodott méhek igen könnyen megfagyhatnak. Utóbbi esetben az építmények szilárd­sága is fogyatékosabb, a kas tisztántartása pedig egyszerűen lehe­tetlen. A sejtek szabályszerű kidolgozásánál visszamaradt viaszresze­lék ugyanis fennakadna a lépközökben s a lakás szellőztetése nagy nehézséggel járna. Ha a méhek a kas alját is beépítenék, lehetet­len volna a hulladék kitakarítása s ennek kapcsán a levegő meg­újítása ; a munka sokkal lassabban haladna alulról felfelé, mint for­dított irányban; a hátsó lépeket pedig éppenséggel lehetetlen volna megközelíteni. A lépek fekvését és az épitkezés irányát eszerint két szempont szabályozza, melyeknek a család önkéntelenül hódol: az állandó hőmérsék biztosítása s a köztisztaság ápolása. A méhcsaládok az épitkezést kivétel nélkül munkássejtekkel kezdik, amelyek körülbelül azonos méretűek s részint az élelemkész­let, részint a fiasitás befogadására szolgálnak. Alakjuk a hatszögű oszlopra emlékeztet háromoldalú gúlafenékkel; mélységük 005— 12'5 mm. között ingadozik : falaik vastagságát 014 mm.-re becsül­hetjük. A hímek neveltetése a heresejtekben történik, amelyek alak-

Next

/
Thumbnails
Contents