Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
13 nak kell lennünk ; kövessük itt is a természettudományok általános alapelvét, hogy a tényeket lehetőleg egyszerűen kell magyarázni; tehát az állatoknak magasabb lelki képességeket ne tulajdonítsunk, mint amelyek éppen elegendők a felhozott tapasztalati tények megvilágítására. Ha az eszes és szabad akarattal felruházott emberi lélek működései fölött szemlét tartunk, a pszichikai folyamatok két nagy és ellenkező tulajdonságú csoportját lehet megkülönböztetni. Az egyikbe tartoznak a tudatosan célszerű működések, melyeket eszes, értelmes lelki folyamatoknak tekintünk; a másikba soroljuk a tudattalanul célszerű cselekvéseket, melyeket ösztönszerüeknek nevezünk. Ha az újszülött gyermek megéhezik s ebbeli állapotának sírással és keserű arcfintorgatással ad kifejezést, akkor egyrészt az elegendő táplálékot nélkülöző testi állapot s annak lelki érzése, másrészt a kedvetlenség benső állapota s annak megnyilatkozása az arcizmok megfelelő rángatódzásában, ösztönszerfí azaz tudatlanul célszerű ösz- szeíiiggésben vannak egymással. A sírást nem tekinthetjük tudatosnak, mert a rivás célszerűségét a kis világpolgár még nem ismeri. Ilyen lelki folyamatok, melyekben bizonyos érzetek vagy belső érzések minden megfontolás és szabad elhatározás nélkül megfelelő ger- jedelmeket és cselekvéseket ébresztenek, amely utóbbiak mind tudattalanul célszerűek, az emberi lélek legalacsonyabbreudü megnyilatkozásai közé tartoznak; ezek az összehasonlító ember- és állat- pszichologia kiinduló pontjai, amelyek egyszerű képzettársításokból fejthetők meg. A népies állatpszichologia azonban nincs tekintettel az ember alsórendű működéseire, hanem a logikai gondolkodás törvényeit s a szabad akarati elhatározás mozzanatait olvassa ki az állati lélek ténykedéseiből, hogy a magyarázat annál könnyebben sikerüljön. Tehát a főkriterium s a lényeges elem, mely az eszes cselekvéseket az ösztönszeriiektől megkülönbözteti, a cél tudata; utóbbiakat is azonban képzetek és érzések indítják meg és kisérik lefolyásukban, miáltal az egyszerű reflexmííködésektöl, melyek az ideg- rendszer sajátos gépezetén nyugosznak, lényegileg különböznek. Hibás tehát Herbert Spencer definíciója, miszerint az ösztön nem egyéb, mint összetett reflexműködés. A visszaható, reflex mozgás vagy működés felületi ingérekből indul ki, a melyek a befutó, érző idegek révén az érzékelés központjaiba, innen a központi idegutakon át a mozgás központjaiba jutnak, ahonnan a kifutó, mozgató idegek erednek, melyek a test Ösztön és ész. Az ösztön és a reflexműködés.