Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
39 Kong. Nagyasszony kedvelt népe, hű magyar! [Dal. és népéhez.) A mi volt, ne támadjon az újra fel ? lm itt vagyok; szellemem a régi még, Nagyasszony karja meg nem rövidült; A tettre készen álitok-é? — Dal. Követ ütik rendületlenül a hit csatáiban! Kardos, Láng. Arszlán szivünk! Bátor, Bánó. Tiéd az életünk! Bérezi és nép. Mig győzünk, vagy patakzik vérünk ! Kong. Dalia, te légy helyettesem ! Szálljon beléd szt. szellemem; Szivem sziveddel egy legyen! Egyh. Rabbilincsem könnyebülni kezd. Hung. Oh boldogság! — Ősi éltem ébredez! Dal. Oh én szegény! —- Gyönge vállaim E szent kegy édes nagy súlyát, Érzem én, ki nem birják! Kong. Ne félj ! Nagyasszonyod és véle én megedziik Gyönge vállaid; hatalmunk mind tiéd! — Nézd ez égi lényeket, nagy veszélyben Hű szívok segélye ott leszen! Hit. Dalia! én a Hit vagyok, Kicsinyke ember-ész sötétibe Égből szállott tiszta fénysugár. „Hajtsd a büszke főt Isten igéje előtt! Adja oda éltet-vért, Küzdve a szent hitért! “ (Bangha.) A csalfa emberész fondorlata, Ha rád veti labirintba szőtt Megejtő hálóit: — hívj segélyül, Világom fényt derít, s a háló foszlik Szerteszét. Dal. Örül szivem, én megteszem; A kétely harczain te légy velem! Bölcs. A Bölcseség, a hitnek szolga lánya, Én vagyok. ■— Végtelen nagy Isten-ész Vakító napszeméből szállott kis sugár Értek, látok én sokat, de mindent nem.
