Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
40 S a hol a titkok leple hull elém, Hol kisded fényem kandikál csupán, A kétely megkísért, és nézek úgy Mint látó vak: szemembe villan ott A Hit szent tulvilági fénynyel Béke szivárványt rajzolván elém, Mely összeköti a földet az éggel; Gyanítni kezdem akkor én a titkok megett Hogy mi van, sas szemekkel látom Bizton már, a mit félhomályban Még imént tapogatva alig sejtheték. Hisz egy Isten-ész lövelt ki mindkettőnket Irgalma arany sugáros reggelén; A természet napja lettem én, S mi ezen felül van, ott ő ragyog. (Hitre mutat.) Igaz vagyok, ez lényegem, ez szent valóm! Hit. Csalhatatlanság és én egyek vagyunk; Oh Bölcseség te nélküled megdől Valóm ! Bölcs. Természetem hozzád simúl; Ellenkezésben véled nem vagyok; Igaz igazzal csak karöltve járhat. Szolgálatom, ha néked szól: Lényem nagyobb, dicsőbb leszen. (Daliához.) Ne félj, te Dalia, ha ellened tör A büszke ész chaos felhőivel, S hited egén csatáz zord zivatar: A tiszta Bölcseség szerény sugárival Igaz napot varázsol majd eléd, Lesújtva minden álokoskodást Örök ész-elvei villámcsapásival. Csak szólíts engemet! Dal. Oh légy velem, Ha a büszke ész csalóka fénye megkísért! Erk. Szenvtelen vagyok én, égi szép; Angyal lélek tiszta ép; Nevem a Liliom-Erkölcs ! Ha hithez, észhez hiv Marad az ember szív : Isten kertje lesz a lelke,
