Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
Szelíd világod nem derítenéd rám biztatón!! — El, el tehát kínos jelen emésztő képzeti; Jertek szemem elé a múlt szent képei; Hadd csüggjek rajtatok vigaszt keresve, S merengő szárnyakon hadd szálljak messzire, A jobb jövő feltámadt térire! Oh múlt, tebenned nagy valék és szent! A vértől ázott négy folyam vidéke, Arany kalászos tenger róna képe, Párduczos Árpád s daliás vitézi Hősi karddal szerzett otthona, Ország-világ előtt nagy rémület; Pogány koromban ez valék, Büszke magyar fejedelemség! — De nem maradtam mindig így; Irgalomban szállt le hozzám Istenem, Egyháza rám tévé kezét, S megmosva szent keresztvizével Uj szellemet lehelt belém, — Szent Magyar Királyság lettem én! Oh szép idők, arany napok! Fejem díszíti fölként korona, Jobbom keresztet tart már föl magasba, Felém terjeszti védve ki kezét — Nagyasszonyom mint jó anya, A mióta koronás fiam, Szent István Végső fohászszal ő neki hagyott. Magyar nép Mária családja lön, Első királya igy parancsold. A Regnum Marianum díszneve Először László ajkán zenge el, S azóta szájról-szájról szállva Lázba hozta talpra termett gyermekim, Nagygyá tevének ! — Ha szenvedők is, S ha bukásra váltak perczeim: Védő paizsom e név leve ! Tatár had tört reám és pusztulás, E névre szállt belém föltámadás. — Mohács, — a tévely sebző üszkei, —
