Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
34 Gyermekim közt égő pártviszály, — Buda fokán letört kereszt; — Oh mennyi név, oh mennyi gyász! Újra Mária s picziny csapatja A Kongregáczió derité rám Szabad napoknak rózsa hajnalát. Oh mért is szállt a sírba e csapat? Reményem bimbai az ifjúság Hőn ápoló anyjától elszakadt, — S megfoszta engem is a múlt jelvényitől. — Büszke magyar lobogón már nem mosolyg a Szűz! Nincs a pénzén, nincs az ékszerén! — Törvény, Tanácsterem ? — Nem találom itt se már! Oh — de a hol nincs Mária, ott lehet e szent Fia ? Borzadály, itt a tél! — Didergő szél sivít! Hervad a repkény; kialszik a láng; — A rózsa szirma sápadtan lehull: Nincsen kenyér, önző szivek; Inog már lábaim alatt a föld. Gyermekim, gyermekim, nem érzitek ? A keblek aetnája úgy morog. — Pogány láz ereszkedik alá ...., Oh szivembe kényszerítik azt! __Ne,.... ne! Alul-felül mily szorongatás .......! IV. Jelenet. Egyház megjelen hátul s közeledik ITungáriáAtoz. Hung. Ki ment még ? — Orvosom ki lesz ? — Ki adja vissza eltűnt életem ? — Reményem csillaga lehullna, — le: Ha Te, kié vagyok, Nagyasszonyom., Szivem borús egén szép hajnalom, Szelíd világod nem derítenéd rám biztatón! El, el teliát kínos jelen emésztő képzeti! Megment anyám, övé vagyok! (Fájdalmasan maga elé néz.) Egyh. Igen, igen az égre nézz, Nagyasszonyod segítni kész! Hung. Vigasztalóm, jó, hogy élj övéi! {Egyli.-hoz.) Fájdalmaim alig bimm. (Vállára hajtja fejét, zokog.)
