Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
зй Dalia. (Tárt karokkal elébök állva.) Szende angyalkák, nem engedlek! Oh szóljatok az Oltalom mikor jön el ? 1. Gén. Ha látni fogja szűz anyátok Ezt az ékes adományt (mutatja); 2. Gén. — S Hungária Kisírt szemének gyöngyeit, Megindul akkoron, s eljő az Oltalom! (El a Geniusok.) II. Jelenet. Dalia egyedül. Dalia. Csak menjetek! Sietve szálljatok Az égbe fel! Üdv anyánknak ott! — Isten véletek! —• Én is megyek (indul ki) Ez édes hírt megvinni népemnek; S összegyűjtve őket hő imára, Egyházam — s Hazámmal sírva esdeklek: Hogy jöjj Te el! — Anyánk ne késs, siess, Utánad ezrek ajka epedez! (El.) III. Jelenet. Hungária egyedül; — szomorúan körülnéz, — azután beszél. Hung. Meddig kell még látnom ezt a pusztulást? — Elhagyatva bolygok én; minden fáj nekem . .. A bérezek lombja, a hol megyek Csak azt súgja: nem vagy már te, a mi voltál! És az alföld mélabús szép ajka Sírva búgja : nincs már Mária-országa ! ... Ah én szegény árván hagyott anya! Kifosztva állok itt; rideg pogány láz Fagyasztón száll, ereszkedik szivemre le. — Ki ment meg? — Orvosom ki lesz? Ki adja vissza eltűnt életem? — Jelvényimet, A múlt dicsőn sugárzó öltönyét Ki víja vissza én nekem .... ? — Reményem csillaga lehullna, — le A kétség s borzadály sötétibe, — Ha Te, kié vagyok, Nagyasszonyom, Szivem borús egén szép hajnalom,
